Igehely: ApCsel 2:1–4 Kulcsige: ApCsel 2:4a „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni.”
A pünkösd a zsidó ünnepkörben a második zarándokünnep volt, az aratás ünnepe. Ekkor a mózesi előírás szerint minden férfinak meg kellett jelennie Jeruzsálemben, az Isten jelenlétében. A 12 éves Jézus és Elkána történetéből következtethetünk arra, hogy nemcsak a férfiak mentek ilyenkor Jeruzsálembe, hanem lehetőség szerint vitték a feleségüket és gyerekeiket is.
Isten ezt az ünnepet választotta ki arra, hogy betöltsön egy régi ígéretet. Ezt Bemerítő János is megfogalmazta. Amikor a jeruzsálemi küldöttség kivizsgálta az esetét, ő nem vallotta magát sem a Messiásnak, sem Illésnek, sem a Prófétának. Emiatt a bemerítés gyakorlatát illetően kérdőre vonták. Ő azt felelte: „Én vízbe merítelek titeket, de utánam jön az, aki nagyobb nálam, akinek a saruja szíját sem vagyok méltó megoldani, Ő majd Szentlélekbe fog bemeríteni.”
Jézus a mennybemenetele előtt ezt az ígéretet eleveníti fel, s a tanítványok szívére köti, hogy ne menjenek el Jeruzsálemből addig, amíg ez be nem teljesedik. Ugyanis ekkor kapnak majd erőt a Szentlélektől, hogy Jézus feltámadásának tanúi legyenek.
Amikor pünkösdkor a megígért Szentlélek eljött, betöltötte azokat, akik a felházban együtt voltak. Képessé tette a tanítványokat, különösen Pétert, a bátor bizonyságtételre. Érkezésének külső jelei rámutattak a benne rejlő erőre. A heves vihar szeléhez hasonló zúgás és a szétoszló tüzes nyelvek hatalmát szemléltették. Azt érzékeltették, hogy aki a Lélek ajándékát megkapta, az kapott erőt és képességet arra, hogy továbbadja a jó hírt: Jézus feltámadt, a Megváltó él, van lehetőség a megtérésre, a bűntől való szabadulásra, az új életre.
„Megteltek mind Szentlélekkel...” Ez arra utal, hogy Isten minden embernek, aki hisz, megtér, és hitből bemerítkezik, adja a Szentlélek ajándékát. Ha te is ilyen vagy, akkor Isten Lelke benned lakik, s most arra bátorít, hogy mind a hétköznapi harcaidban, mind a bizonyságtételben támaszkodj rá, és tapasztald meg, hogy: „nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.”
Ferenczi Lajos
Imádkozzunk, hogy tudjuk úgy szeretni Jézust, hogy velünk maradjon! – Jn 14:23
Valóban Isten gyermekei vagyunk? – Róm 8:9–17 (Róm 8:16)
A Lélek megújít
Igehely: Ézs 44:1–5 Kulcsige: Ézs 44:3 „Mert vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a száraz tájra. Kiárasztom lelkemet utódaidra, áldásomat sarjadékaidra.”
Izráel a babiloni fogságban van bűnei és engedetlensége miatt: „Már ősatyád is vétkezett ellenem, és szószólóid álnokul viselkedtek. Ezért vetettem el a szentély fejedelmeit, hagytam, hogy pusztítsák Jákóbot, és káromolják Izráelt” (Ézs 43:27–28). Ez volt a múlt, és a jelenben ennek a következményeit nyögték. Isten azonban egy teljesen más jövőt akar népének, és ezt tárja fel, mint ígéretet, a 44. fejezet elején. Ez a jövő növekedésről szól, és az Istennel való kapcsolat helyreállásának boldog átéléséről.
A 3. versben arról beszél Isten, hogy hogyan fogja kivitelezni mindezt. Jelen állapotában a nép olyan, mint a kiszáradt, szomjas föld, mint az a kert, amelyet különböző okok miatt sem természetes úton, sem mesterségesen nem láttak el vízzel, és minden a kiszáradás, a fonnyadás jeleit mutatja. De ha bőséges vízhez jut, akkor újra virulni fog, ismét a növekvő és gyümölcsöző élet jeleit fogja mutatni. Ez a bőséges vízellátás van megígérve a vers elején. Azt mondja Isten, hogy nemcsak egyszerű esőzés lesz, hanem önteni fogja a vizet, s az a föld, amely addig a kiszáradással küzdött, folyóvizekben fog dúslakodni. A vers második felében Isten pontosan elmondja, hogy mire is utal ez. Azt olvassuk: „Lelkemet árasztom utódaidra.” A Szentlélek lesz tehát az, aki a megígért jólétet meg fogja valósítani a nép életében.
A pünkösd arról szól, hogy Isten elküldte Szentlelkét arra a maroknyi emberre, kb. százhúsz főre, akik nemcsak külsőleg, hanem szívükben is az Ő népe voltak. Ez annyira hatékony öntözésnek bizonyult, hogy már aznap háromezer ember csatlakozott a közösséghez, Istenhez. Így indult útjára az egyház, a kihívottak közössége, akik nemzedékről nemzedékre folyamatosan tapasztalták a Lélek munkáját.
Mi sem vagyunk kivételek. Aki nemcsak külsőleg, hanem szívében is Isten gyermeke, az ma is folyóvíz mellé ültetett fa. Ragadd meg ezt hittel, támaszkodj tudatosan Isten élő Lelkére, mert Ő ma is a Lélek által valósítja meg ígéreteit gyermekei életében. Legyél bőségesen öntözött és gazdagon termő föld, mind a magánéletedben, mind a gyülekezeti életben, mind a misszióban!
Ferenczi Lajos
