2025. január 3., péntek

DÉLELŐTT | 
Missziós magatartás

Igehely: Lk 10:1–12 Kulcsige: Lk 10:4b–5 „Útközben ne köszöntsetek senkit! Ha azonban egy házba beléptek, először ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak!”

Amikor arra kérem a fiaimat, hogy szedjék fel a fa alól az idő előtt lehullt almákat, hogy a darazsak ne zsongjanak az udvaron, akkor azt várom, hogy ezt haladéktalanul meg is tegyék. Most, amíg a reggeli hűvösben még nem indultak el a darazsak. Nem fér bele még fél óra biciklizés.

Jézus kiküldi a hetvenkét tanítványt azokba a városokba és falvakba, ahová Ő menni készült. Útközben megállni, másokkal időt tölteni nem lehetett. Fontos dolguk volt, és a munkavégzés helye is adott volt.

Amikor fontos megbízást kapok, akkor arra kell koncentrálnom. Mindenekelőtt azé az elsőbbség: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára” (Lk 9:62). Jézus azt mondja: „Kövess engem! (…) Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!” (Lk 9:59-60). Ha téged is hív, azonnal kövesd! Minden más dolognak hátrébb kell kerülnie.

Legyen a gondolkodásmódunk olyan, mint azé a suszteré, aki azt mondta, hogy várja az Úr Jézus visszajövetelét, és addig még megjavít néhány cipőt. Első a mennyei, és mögé sorakoztathatjuk a földi dolgokat.

Benyovszky Csaba

DÉLUTÁN | 

Az Úr dicséretét hirdeti ajkam

Igehely: Zsolt 145:1–21 Kulcsige: Zsolt 145:21 „Az Úr dicséretét hirdeti ajkam, áldja örökké minden ember az ő szent nevét!”

Mennyi ének szól az Isten magasztalásáról és dicséretéről! Olyan sokszor énekeljük, imádkozzuk, gyülekezeti alkalmakon áhítatos szívvel elmondjuk, hogy dicséretre és magasztalásra méltó Urunk van. És ez igaz! Méltó erre! De most arra hívok mindenkit, hogy egy hétig különösen figyeljen oda arra, hogy a hétköznapi életben, a munkatársak, barátok, ismerősök körében ezt a fajta magasztalást hogyan teszi.

Tesszük? Hányszor van, hogy tehetnénk, de hallgatunk? Hányszor van az, hogy nemhogy magasztalnánk és dicsérnénk Őt, de helyette panasz van a szánkon? Ha valakinek kimondhatatlanul nagy öröme van, akkor úton-útfélen arról beszél. Amikor gyermek születik egy családba, azt közöljük a fél világgal, akár élőszóban, akár a szociális hálón: „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Mt 12:34b).

Én a teremtett világ szépségeiben nagyon tudok gyönyörködni, és sokszor beszélek is a körülöttem lévőknek egy-egy érdekes biológiai csodáról. De ahhoz, hogy a Teremtőt dicsérjem, azt is hozzá kell tennem, hogy mindezt a szépet neki köszönhetjük. Hogyan épül be a hétköznapi beszédedbe az Úr dicsérete?

Benyovszky Csaba

 Napi áhítat

Igehely: Jób 32:6–12 Kulcsige: Jób 32:8 „De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi.”

A három barát hosszú vitát folytatott Jóbbal a szenvedése okairól. Egy idő után a vita elakadt. Elihú eddig türelmesen várt a megszólalással, mivel fiatalabb volt a többieknél. Úgy érezte, hogy most már megszólalhat, mert fontos üzenete van Jób és barátai számára (5–7 v.). Azt állítja, hogy az embernek nem az előrehaladott kora, hanem az Istennek benne lakó Lelke adja a bölcsességet (8.v.).

Jób szenvedéstörténetének kontextusában az igazi bölcsesség a megpróbált Jób ajkán fogalmazódik meg: „Bizony könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem” (Jób 40:4).