2025. január 17., péntek

DÉLELŐTT | 
Jézus küldetése

Igehely: Mk 2:13–17 Kulcsige: Mk 2:17 „Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt hozzájuk: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

Jézus a bűnösökért küldetett. Megtérésre hívással kezdi a szolgálatát: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1:15).

A béna meggyógyítása által Márk elénk tárja az evangélium egyik legalapvetőbb tanítását. A konfliktushelyzetben, ami kialakult a vallási vezetők és Krisztus között, az Úr kinyilatkoztatja bűnbocsátó hatalmát. A tanítás után meglátta Lévit, aki a vámszedő asztalnál ült, és megtérésre hívta. Lévi azonnal felkelt és követte Őt, megtért Jézushoz. Elhívása olyan örömet jelentett számára, hogy nagy ünnepséget rendezett. Erre meghívta az Urat és a vámszedő barátait is. Az írástudók és a farizeusok ezért azzal vádolták Jézust, hogy a bűnösökkel vállal közösséget. Ennek kapcsán kijelenti a küldetését: „Nem az egészségeseknek van szükségük az orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre” (Mk 2:17).

Jézus Krisztus küldetésének célja megvalósult a te életedben? Jézus Krisztus most téged küld, kész vagy betölteni a küldetésedet?

Vajda Miklós

DÉLUTÁN | 

„Akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek!”

Igehely: 2Kor 5:11–15 Kulcsige: 2Kor 5:15 „És azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.”

Jézus Krisztus halála nemcsak megváltást hozott számunkra, hanem az énünk halálát is: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem: azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2:20). Az énünket csak úgy tudjuk halálba adni, ha a Krisztus szerelme szorongat. Ez a szerelem késztette Pált munkára, és azért nem törődött azzal sem, ha bolondnak tartják. Ki lenne olyan bolond, hogy visszatérjen abba a városba, ahol megkövezték? Csak az az ember, aki teljesen odaszánta magát Istennek. Pál meghalt önmagának, és most már Krisztus élte benne az életét. Pál hit által azonosult Krisztus halálával és feltámadásával, és ugyanazzal az önzetlenséggel élt, mint az Úr.

Mi képtelenek vagyunk így élni a magunk erejéből. Akármennyire igyekszünk, hiába próbáljuk megjavítani az énünket, mert ez nem fog menni. Éppen ezért adjuk halálba, hogy aztán már ne önmagunknak éljünk, hanem annak, aki meghalt értünk!

Vajda Miklós

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 15:8–15 Kulcsige: 2Krón 15: 15 „Örvendezett egész Júda az eskünek, mert őszinte szívvel tettek esküt, és egy akarattal keresték Istent, és meg is találták. Az Úr pedig nyugalmat adott nekik mindenfelől.”

Ászá király azután kapja a prófétai intelmet a szövetség megújításáról, miután az Úr csodálatos győzelmet adott népének az etiópok fölött. Biztos ott volt mindenkiben a győztesek öröme és az a megelégedettség, hogy most rendben vagyunk az Úrral! Azarjáhú próféta kimegy a király elé, és valami furcsa dolgot mond: „Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek.” De hát az Úr most adott fényes győzelmet! Az, hogy sikerülnek bizonyos dolgok az életünkben vagy a gyülekezetben, nem biztos, hogy Isten áldása!