Igehely: Lk 4:14–21; Kulcsige: Lk 4:21 „Ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára.”
Jézus megérkezett Názáretbe, és egyenesen a zsinagógába vezetett az útja. Éppen szombat volt. A helyi „gyülekezetvezető” felkérte szolgálni. Jézus nem véletlenül választotta az Ézsaiás 61:1–2 szakaszt. Felolvasta és meghirdette küldetése lényegét. Mert a Messiás azért jött, hogy evangéliumot hirdessen a szegényeknek, és szabadulást a foglyoknak. Azért jött, hogy a vakok szemét megnyissa, a bűntől megkínzottakat szabadon bocsássa. Az idézet utolsó mondata talán a legerőteljesebb: és meghirdessem az Úr kedves esztendejét.
Az ötvenedik év volt az Úr kedves esztendeje, amikor a Tóra szerint a rabszolgákat fel kellett volna szabadítani, a javaikat és ingatlanaikat visszaszolgáltatni, és nagy örömünneppel megkoronázni a szabadulás tényét. Ez volt a jubileumi év. Ezt a törvényt már rég elfelejtette mindenki. Az volt a kifogás, hogy elvesztették a számolás sorát. Nem tudták, mikor van az ötvenedik év. Jézus a Messiás jogán meghirdette Názáretben az elengedés évét. Új időszámítás kezdődött, mert az időknek teljességekor Isten elküldte a Fiát erre a világra, hogy mindent helyreállítson, és Isten akarata meglegyen úgy a földön, amint a mennyben is van.
Ma az Úr kedves esztendejében élünk. Kezdjük el az adósságok elengedését, hogy kiáradhasson Isten kegyelme közöttünk!
Lukács János
Isteni gondviselés ígérete
Igehely: Zsid 13:5–6 „Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: «Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.» Ezért bizakodva mondjuk: «Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?»”
„Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van!” Azoknak üzeni ezt a biztatást a szent író, akiket azelőtt a hitükért nyilvánosan megszégyenítettek, akik a vagyonuk elkobzását is örömmel fogadták, mivel tudták, hogy értékesebb és maradandóbb vagyonuk van a mennyben. Most viszont kezdik elveszíteni ezt a szép bizodalmat. A kezek lecsüggesztve, a térdek megroskadva, az állhatatosságban megfáradva – minden olyan nehéz lett. Ilyenkor úgy tűnik, hogy vissza kellene szerezni, amit már egyszer elengedtünk Krisztusért, mert csak így lesz élhető az életünk. Erre válaszol nekik a Lélek egy ígérettel: „mert Ő mondta: nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.”
Egy-egy nehéz és szükségekkel teli időszak olykor hosszabban elhúzódik, mint amennyire mi szeretnénk. Bele lehet fáradni ebbe. Viszont elvehetetlen tőled az a bizonyosság, hogy a gondviselő Isten, akire eddig is rábíztad az életed, nem hagy el, és nem távozik el tőled. Mi a garancia erre? Csak az, hogy ő mondta. Ezért bizakodj tovább, mert veled van az Úr. Ne félj, mert senki és semmi nem árthat neked!
Lukács János
Új hozzászólás