2024. december 3., kedd

DÉLELŐTT | 
Az evangéliumhirdetés érzelmei

Igehely: 1Thessz 2:1–12; Kulcsige: 1Thessz 2:8 „Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket.”

Középiskolában bibliaismeretet oktatva (nem titkolt cél az evangélium hirdetése) többször is beszélgethettem pedagógusokkal. Az egyik tanárnő így foglalta össze a pedagógia lényegét: „A gyermeket szeretni kell!” Ennyi! Egyszerű, de a lényeget megragadó definíció. A tanárok is rájöttek: ha szeretik azokat, akiknek ismereteket, életszemléletet akarnak átadni, sokkal könnyebb dolguk lesz.

Pál apostol az evangéliumot ugyanezzel a hozzáállással vitte Thesszalonikába és máshova is: „Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az evangéliumot, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket.” Nem terméket sózott rájuk, nem ledarálni akarta a mondandóját – adott esetben mosva utána kezét, hogy én szóltam –, hanem úgy megszerette azokat az embereket, akiknek Jézusról akart beszélni, hogy az érezhető volt. Aztán mivel fogadták az evangéliumot és a szeretetét, lelki atyaként élt abban a rövid időszakban köztük.

Te és a te közösséged megszerette már azokat az embereket, akiknek a Krisztust akarjátok prédikálni?

Szólláth Imre Rudolf

DÉLUTÁN | 

Prófétát ihlető zene

Igehely: 2Kir 3:12b–25; Kulcsige: 2Kir 3:15 „De most hozzatok ide egy lantost! Amikor a lantos zenélni kezdett, az Úr keze megérintette a prófétát.”

Izráel, Júda és Edóm királya érkezik Elizeushoz, hogy egy bizonyos kérdésben megtudják az Úr akaratát. Csak Júda királya, Jósafát, miatt hajlandó a próféta közbenjárni a királyok és Isten között. Az Úrhoz való közeledésének választott módja ez esetben a zene: „hozzatok ide egy lantost. Amikor a lantos zenélni kezdett, az Úr keze megérintette a prófétát. Így szólt: …”

Manapság gyakran figyelmeztetjük magunkat és a ránk bízottakat arra, hogy ne a zene által befolyásolt lelkiállapotot keressük, vagy akarjuk előállítani. Nem is arra van szükségünk, hanem az Istenre. A világmindenség Urának hatalma van, hogy úgy és akkor szólítsa meg az embert, ahogy és amikor akarja. Mert igaz, hogy a lantos zenélt, de ha nem indul meg az Úr keze, és nem érinti meg a prófétát, hiába a lantos. Valamiért tetszett Istennek, hogy így nyilvánuljon meg. Hála Isten nagyságáért, befolyásolhatatlanságáért és mégis kegyelmességéért!

Nekünk van olyan megtapasztalásunk, hogy zene/ének közben érintett meg minket az Úr, és ért el üzenetével?

Szólláth Imre Rudolf

 Napi áhítat

Igehely: Róm 14:15–18, Gal 5:22–23 „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”

Isten ajándéka az, hogy az ember eszik, iszik, jól él munkája után és örvendezik. Pál szerint vigyázni kell azokkal, akik tiltják Isten jó ajándékainak hálaadással való élvezetét, az örvendezést (1Tim 4:3-4). Azt is mondja, hogy az öröm egyenesen a Lélek gyümölcse (Gal 5:22), s mindenkor örülnünk kell (Fil 4:4). Azonban, arra is figyelmeztet, hogy noha szabad evés és ivás által örülni, ez ne legyen mások megbotránkoztatására, inkább legyünk készek ebben lemondásra (Róm 14:1-15). De akkor hogyan örülhetünk, ha korlátoznunk kell magunkat mások lelkiismeretére nézve?