2024. december 13., péntek

DÉLELŐTT | 
Pállal munkálkodó thesszalonikaiak

Igehely: ApCsel 20:1–6, 27:1–3; Igehely: ApCsel 20:4 „Elkísérte őt a béreai Szópatér, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tükhikosz és Trofimosz.”

A thesszalonikai gyülekezetben voltak olyanok is, akik nemcsak lelki testvéreivé váltak az apostolnak, hanem munkatársaivá is. Elkísérték Pált, és együtt küzdöttek vele az evangélium diadaláért. Nemcsak beszéltek a szolgálatról, hanem komoly áldozatot hoztak, amikor veszélyes missziós utakra is elkísérték. Az apostollal együtt szembenéztek a halállal is. Arisztarkhosz ott volt a Rómába tartó hajóúton, és Pállal együtt hajótörést is szenvedett. Hatott rá Pál személyes példája, Isten iránti buzgósága, és ő is kész volt kárba veszni hagyni, és szemétnek ítélni mindent, csakhogy Krisztust megnyerje (Fil 3:8). Talán sok ember számára ez túl magas elvárásnak tűnik, de Krisztust sem szolgálni, sem várni nem lehet félszívvel!

Te milyen áldozatra vagy kész az evangélium terjedéséért? Kész vagy-e együtt munkálkodni az Úrban a testvéreiddel? „Aki nem szereti a misszió ügyét, nem ismeri a szentek méltóságát!” (Spurgeon)

Tömöri Gábor

DÉLUTÁN | 

A föld királyainak fejedelme

Igehely: Jel 1:1–8; Kulcsige: Jel 1:5 „És Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől.”

A Római Birodalom üldözésétől szenvedtek az akkori gyülekezetek. Maga János apostol is, Efézus püspökeként, a Jézus Krisztus igéjéért került száműzetésbe késő öregségében. Felemelő és bátorító volt hallania Jézus üzenetét. Ebből akkor is és ma is erőt meríthetünk, hogy nem a császár a legfőbb Úr, hanem a Seregek Ura, aki mindenek fölött áll. Amikor a próbákban arra a téves következtetésre jutunk, hogy nem törődik velünk senki, elhagytak, vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy az Úr, minden hatalom birtokosa velünk van. Az erőnkhöz mérten engedi meg Isten a próbákat az életünkben. Ez a felismerés engem is boldoggá tesz, és új erőt kapok a nehézségek idején.

Hiszed-e, testvérem, hogy Jézus Krisztusé minden hatalom, még akkor is, ha nem a te elgondolásod szerint alakulnak a dolgok? Ezért emeljük fel tekintetünket az égre, mint István, az első vértanú tette: „Látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll” (ApCsel 7:56).

Tömöri Gábor

 Napi áhítat

Igehely: Énekek 8:4–7 Kulcsige: Énekek 8:6 „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja.”

Az Énekek éneke arról az igazi szerelemről szól, amit az Istentől ajándékba kapott társ iránt érez az ember. Egyes bibliamagyarázók szerint Sulamit egy fiatal lány, aki vidéken él, több fiútestvére is van. Szemet vet rá a király, meg akarja hódítani, és a saját háremének tagjává tenni. A lánynak a szíve azonban már foglalt, egy pásztorlegénybe szerelmes. A legény neve nincs megemlítve – de ő bizonyult az igazinak, ő volt Isten ajándéka Sulamit számára.