2024. augusztus 23., péntek

DÉLELŐTT | 
Isten az, aki felemel

Igehely: 1Móz 41:37–46; Kulcsige: 1Móz 41:39 „Józsefnek pedig ezt mondta a fáraó: Miután Isten mindezt neked adta tudtul, nincs hozzád fogható értelmes, bölcs ember.”

Ma sokan kínálnak képzési programokat, hogy befolyásos, jól menő, hirtelen gazdagodó vezetőt neveljenek belőlünk. A Frankfurti Iskola már jónéhány évtizede nevel olyan „mérnököket”, akik egy új világrendet hozzanak létre, amelyben persze ők játsszák az isten szerepét. Istennek is van vezetőképzője. József 13 évig járta ezt a gyakran sötét utakon vezető iskolát. Hite és tiszta jelleme nem tört meg, mert „a projektvezetője” végig mellette volt. A záróvizsgán kitűnően szerepelt: Egyiptom népe mellett családjáról is gondoskodhatott, sőt előképe lett a Szabadító Messiásnak.

A csodálatos előttem az, hogy a meggyőződése miatti szenvedés időszakában mit sem tudott arról, hogy az alagút végén Isten mivel várja. „Harmincévesen a csúcson!” – hozná le a szalagcímet a mai sajtó. Ám az Istennel töltött felkészülési időszak már nem annyira népszerű. Mózesnek 40 évbe telt a pusztában, Pál apostolnak talán 14-be Arábiában. Nem gondolod, hogy Isten téged is fel akar készíteni egy küldetésre?

Kovács Barna

DÉLUTÁN | 

Győzelmet szerző imádság

Igehely: 2Móz 17:8–16; Kulcsige: 2Móz 17:11 „És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb.”

A nyilvánvaló nagy ellenséget a tenger vize elnyelte, most pedig szinte a semmiből egy megmagyarázhatatlan ellenség támad rájuk. Szándéka az volt, hogy a menekülésben elfáradt népet lekaszabolja. A hiányosan felfegyverzett, katonailag képzetlen népen csak egy valaki segíthet: a Szabadító Isten. Azóta sokszor elfelejtjük, hogy az igazi csatát térdeinken, imádságban vívjuk meg. Nem egyszer tapasztaltuk meg, hogy amíg imádkoztunk, addig Isten megnyitotta a lehetőségek ajtaját, bezárta a rágalmazók száját, átvezetett a lehetetlennek tűnő akadályon. Mégis olyan nehezen tanulunk ezekből az átélésekből. Izráel népének sokféle csatát kellett vívnia; egyedül az Amálekkel szembeni csatát kellett végigimádkoznia.

Mindannyiunknak megvan a saját amálekje, aki ellen nincs más hatékony fegyver, csak a kitartó imádság. A közösség ereje is annak imádságától függ. D. L. Moody-tól származik a következő mondás: „Istennek minden hatalmas munkája egy térdeplő alakhoz vezethető vissza.” Milyen nagy igazság!

Kovács Barna

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.