2024. április 15., hétfő

DÉLELŐTT | 
Jézus és a farizeusok a válásról

Igehely: Mt 19:1–12; Kulcsige: Mt 19:9 „Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, és mást vesz feleségül, az házasságtörő.”

Nem szeretnék szemforgató farizeusként, felszínesen közelíteni a válás témájához. Fogadtunk már be édesanyát imaházunkba gyermekeivel, hogy megvédjük őket a bántalmazó férjtől és édesapától. De nem azért, hogy a válásra bátorítsuk, hanem azért, hogy világos, erőteljes üzenetet küldjünk a férjnek: a családja nem az ő, hanem az Isten tulajdona, nem tehet bármit velük.

Mai igénk nem is az ilyen szélsőséges esetekről szól. Bár a kérdés költői, és kísérteni szeretnék vele Jézust, a probléma valóságos. A kiskapuk keresése nem mai probléma: „Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Veszélyes ilyen kérdésekkel játszadozni. Előbb-utóbb az a „bármilyen ok” előkerül. Aztán ha megvan az ok, könnyen talál „igei vezetést és magyarázatot” is: „Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon neki válólevelet?” A ma embere szíve keménysége miatt igen könnyen megtalálja azt az okot, és válik, sok lelki sebet, nyomort és átkot okozva ezzel.

El kell döntenünk, hogy a Bibliát kiskapuk gyűjteményeként használjuk-e, vagy arra, hogy megismerjük Isten akaratát, és meg is tegyük azt.

Mike Sámuel

DÉLUTÁN | 

Félelemből hozott döntés

Igehely: 1Móz 12:10–20; Kulcsige: 1Móz 12:13 „Mondd, hogy a húgom vagy, hogy jó sorom legyen a te réveden, és életben maradjak általad.”

Gyökössy Endre írja erről a történetről, hogy Abrám, a hit atyja itt még papucsban jár. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Abrám Istennel való ismerkedése nem a nulláról, hanem a mínusz végtelenről indult. Egy teljesen pogány családból és kultúrából jött. Nem volt Bibliája, szépen megfogalmazott teológiai ismeretei. Húsba vágóan a saját bőrén tanulta, hogy kicsoda az Örökkévaló. A mai történetben még az ismerkedés kezdetén van, és felvonultatja az Édenkerten kívüli ember félelemből hozott döntéseinek teljes arzenálját. A félelem olyan, mint a távcső. A problémákat (a nem létezőket is) irreálisan felnagyítja és a képünkbe tolja, ahogy annakidején Saulnak Góliátot. Ilyenkor szoktunk nagyon rossz döntéseket hozni, mivel a félelem rossz tanácsadó. Abrám nemcsak a meg sem támadott életét menti, hanem hasznot is szeretne húzni a helyzetből: „Mondd hát azt, hogy a húgom vagy, hogy jó sorom legyen általad, és ne öljenek meg miattad!” Az emberi logika bejött: „Abrámnak pedig jó sora lett a felesége által: lettek neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálóleányai, szamárkancái és tevéi.” Egy dolgot nem tudott még Abrám, hogy nincs nagyobb védelem és áldás, mint az Istené.

Készek vagyunk-e leszámolni emberi ügyeskedéseinkkel? Isten országa és annak építése összeférhetetlen az ördög fegyvertárával.

Mike Sámuel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
8 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Jer 15:15–21 Kulcsige: Jer 15:16„Ha eljutott hozzám igéd, én élvezettel forgattam a számban, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt, hiszen rólad neveztek el engem, Uram, Seregek Istene.”

Jeremiás próféta testi-lelki valójában átélte, hogy mit jelent az üldöztetés, magány, bánat, bántás vagy egy súlyos seb. Mindezt egyetlen okból kifolyólag: ő igaz próféta volt, és hamisítás nélkül hirdette Isten Igéjét. Én harmincegynéhány keresztyénként megélt év alatt egy pofont sem kaptam hitemért, sem az Igéért...Mennyire különböző hatást gyakorol az Isten Igéje az emberekre. Jeremiás élvezte azt, vidámságot és örömöt szerzett számára. Megtanulta, hogy az Isten jóságából csak jó Igék és jó cselekedetek származnak, még akkor is, ha azok kemény ítéletet jelentenek ki.