2023. november 4., szombat

DÉLELŐTT | 
Kövessük Krisztust a keskeny úton!

Igehely: Zsid 12:1-3; Kulcsige: Zsid 12:2 „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült.”

„Jámborok útján nincs kényelem, olyan sok rajt a rög, a tövis. Bár ez út keskeny és meredek, mégis jó, mert az életre visz” (HH 336). Milyen igaz! A keresztyén élet megélése hitben való járás, vagyis krisztuskövetés azon az úton, amelyen jártak a bizonyságtevők és maga a Megváltó is. Tehát járható út, de nem könnyű, mert megterhelődhetünk, és a bűn is megkörnyékez. Ha nem Jézusra nézünk, hanem a magunk tehetetlenségére vagy a körülvevő ellenséges és veszélyes körülményekre, elfáradunk, meghátrálunk és elcsüggedünk. „De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk” (Zsid 10:39). Ezért „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére”, mert „A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arcuk meg nem pirul” (Zsolt 34:6, Károli). És még valami! „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem!”
Melyik úton vagy most, a széles vagy a keskeny úton? Szoktál kétfelé sántikálni? Szerinted lehet „másképpen” is a mennybe jutni?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

Élő reménységre újjászülettünk

Igehely: 1Pt 1:1-12; Kulcsige: 1Pt 1:3 „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.”

Péter azokról beszél, „akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek” (Jn 1:13). Hogyan történik ez? Víztől (Ige) és Lélektől (Jn 3:5). Miért fontos ez? Mert „ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát” (Jn 3:3). Pedig ez az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökség a mennyben készen van, számunkra fenntartva. A teljes Szentháromság együttműködik, hogy ez megvalósuljon. Az Atya elrendelte, Jézus életét, vérét adta érte, a Szentlélek új életre feltámaszt, és folyamatosan munkálkodik bennünk, körülöttünk és általunk.
Az apostollal együtt áldjuk Istent ezért a nagy kegyelemért, az élő reménységért, ami békességet ad a nyugtalanságban. Szeretjük Őt, aki előbb szeretett minket. Sőt ez az élő reménység az igazi öröm forrása is a különféle kísértések között, mert elértük hitünk célját a lélek üdvösségét, amire Isten hatalma őriz hit által. Hát nem csoda, hogy ebbe az angyalok (is) vágyakoznak beletekinteni!

Dézsi István

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 8 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”

Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).