Igehely: Náh 3:1-19; Kulcsige: Náh 3:7 „Aki csak lát, menekül előled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive! Ki sajnálja? Hol találnék olyanokat, akik részvéttel vannak iránta?”
A hitnek a Biblia igazságaira kell épülnie. Prohászka Ottokár szavaival: „a hit le akarja törni az emberben a vadállatot, hogy Isten fiává lehessünk. Krisztus nem csak Üdvözítőnk, hanem példaképünk is, akit követnünk kell. Ez fegyelmet, önmegtagadást, küzdelmet igényel, amit nekünk kell Isten segítségével megharcolnunk. Mi azt akarjuk, hogy a szemetet söpörjük ki mindenünnen, elsősorban az egyházainkból.”
Erről ma nem nagyon beszélünk. Mintha Isten is megváltozott volna, üzenete „korszerűbb” lenne: mindegy hogy igaz úton jár-e az ember. Mivel nincs egy igaz ember sem a földön (Róm 3:9-18), hát a végén – mivel mindenkit nem küldhet a pokolba –, majd mindenkit üdvözíteni fog. Mintha nem lenne ítélet napja. Nem lenne igazak és gonoszok feltámadása (1Kor 15:12-28). Pedig biztosan lesz! Gondolkodjunk Istenről helyesen, adjuk át üzenetét változtatás nélkül!
Ha Nóé napjaiban nem menekültek meg az ítélettől, hogyan menekülünk meg mi, akik Krisztustól hallottuk az evangéliumot (Zsid 12:25-29)? A régiek még tudták, hogy a világ és az ember sorsa szoros összefüggésben van Isten törvényével. Nem a puszta élet becses, hanem csak az igazságos élet az. De az benne van és marad is az örök isteni rendben.
Hegyi András
Mindannyian Krisztuséi vagyunk
Igehely: 1Kor 3:18-23; Kulcsige: 1Kor 3:21-23 „Azért senki ne dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek; akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek. Ti viszont Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.”
Lehet úgy gondolkodni, mint Isten? Igen! Az Úr Jézus megtanít rá. Szeretni kell azt, amit Isten szeret, és elhatárolódni attól, amit Ő gyűlöl (Jer 44:4). „Mert én, az Úr szeretem az igazságot, gyűlölöm a rablást és az álnokságot” (Ézs 61:8). „Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak” (Mt 5:24). Jézus megdicséri az efézusiakat, mert gyűlölik azt, amit Ő gyűlöl (Jel 2:5). Jézus követése tehát határozott, bátor kiállás az Isten igazsága mellett.
Isten látja létünk lehetőségeit és veszélyeit. Együtt látja a földet és a mennyet, az időt és örökkévalóságot. Így más dimenzióba kerülnek az Úr parancsai is. Ha így látjuk, nem is olyan teljesíthetetlen (1Jn 5:3), hogy a minket bántónak tartsuk oda a másik arcunkat is, vagy menjünk el a második mérföldre. Aztán, ha tapasztaljuk áldásait, már nehézség nélkül ragaszkodunk is hozzá. Mert ezek a konkrét parancsok konkrét eredményeket szülnek.
Jézus megtanít imádkozni, ráhagyatkozni az Atya mindenhatóságára, mindentudására és szent akaratára. És ekkor nem idegeskedünk, hogy nincs minden úgy, ahogy szerintünk lennie kellene. Ez nem akadályoz abban, hogy példáját követve megtegyük azt, amit megtehetünk.
Hegyi András
Új hozzászólás