Igehely: ApCsel 3:1-11; Kulcsige: Zsid 2:4 „Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.”
Az ApCsel 3:1–7-ben olvasható igeszakasz egy csodát ír le, amely által az Üdvözítő bizonyságot tesz arról, hogy Péter és János nem csupán galileai-tengeri halászok voltak, hanem apostollá hívta el őket az Újszövetség megírására és az Úr Jézus tanításának magyarázására.
Az Úr azzal bizonyította a tanításuk egyediségét, és erősítette meg annak tekintélyét, hogy az apostolok szolgálatát jelek és csodák is kísérték, olyanok, amelyeket nem terveztek be előre. Péter és János például nem tervezte be előre a sánta meggyógyítását az Ékes-kapunál, vagy Péter nem tervezte, hogy börtönbe kerül, és egy csoda által kiszabadul onnan. Ezek a csodák azért történtek, mert Isten általuk erősítette meg az apostolok üzenetének tekintélyét. A zsidókhoz írt levél írója az apostolok által véghezvitt csodák kapcsán ezt mondja: „Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét” (Zsid 2:4).
Ezeket az igazságokat imáinkban szem előtt tartva: Adjunk hálát az Úrnak az üdvösségre és a szolgálatra való elhívásunkért. Könyörögjünk, hogy az igehirdetők Jézus nevének tekintélyével és a Szentlélek hatalmával szolgáljanak. Imádkozzunk, hogy az emberek belépjenek az Úr házába, a Jézus Krisztusba vetett hit által, aki a „legékesebb kapu”.
Petrică Crețu
Imaáhítat: Adjunk hálát Jézusunknak, hogy felhatalmazott a hozzá hasonló jócselekedetekre! – Jn 14:12-13
Bibliaóra: A bizalom próbája – 2Móz 16:1-12; 17:1-7 (Zsolt 78:23-24)
A gyülekezeti fegyelem
Igehely: 1Kor 5:1-13; Kulcsige: 1Pt 1:15 „Hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – ti is szentek legyetek egész magatartásotokban.”
„A kiválóság ára a fegyelem, a középszerűség ára a csalódás” – mondta William Arthur Ward. Isten egyházának egyik kiemelkedő jellemzője a szentség. A héber „kádós” szó egyfelől elkülönülést, másfelől tisztaságot fejez ki. Isten azáltal szenteli meg a hívőket, hogy félre teszi őket az Ő szolgálatára, miután az Úr Jézus áldozata által megtisztította őket. Isten a gyülekezetétől a legnagyobb mértékű szentséget várja el. Azt kéri a gyermekeitől, hogy az Ő mércéje szerint legyenek szentek (1Pt 1:15–16). Korinthusban a bűn miatt megromlott a gyülekezet szentsége, ezért Pál apostol felszólította őket, hogy ne csak megelőző, hanem javító céllal is gyakorolják a gyülekezeti fegyelmezést.
A javító célú fegyelmezést Isten szeretete megnyilvánulásaként kell értelmezni, aki az elesettek helyreállítását kívánja – hogy az Úr dicsősége és a gyülekezet bizonyságtétele újból helyreálljon, és a szentség színvonala visszakerüljön a legmagasabb szintre.
Isten elvárásai alapján valljuk meg bűneinket, és kérjünk bocsánatot értük. Imádkozzunk azok helyreállásáért, akik bűnbe estek. Kérjünk bölcsességet, hogy a gyülekezeti fegyelmezést az Isten akarata szerint alkalmazzuk. Adjunk hálát a kegyelemért, hogy Jézus vére által az Úr újra megszentelhet bennünket.
Petrică Crețu
Új hozzászólás