2022. szeptember 8., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Az építők figyelmesen és buzgón dolgoznak

Igehely: Neh 3:13-27; Kulcsige: Neh 3:20 „Utána Bárúk, Zakkaj fia épített buzgón egy másik részt a szöglettől Eljásíb főpap házának a bejáratáig.”

„Ő utána Bárukh, Zakkai fia javítgatott buzgósággal.” A kőfal emelkedik folytonosan és folyamatosan. A folytonosság vízszintesen látszik meg, a folyamatosság pedig függőlegesen. Mikor Isten közbelép egy ember vagy egy nemzet, egy gyülekezet vagy egy közösség érdekében, ott változások történnek. A vízszintes kapcsolatok helyreállnak. Az ember emberségesen bánik a társával. Hogy mit jelent ez? Együtt tudnak imádkozni, dolgozni. Ha nem együtt, akkor egymás mellett. Nem mondják, hogy én vele nem tudok együttműködni. Milyen értelme is lenne annak a kőfalnak, amely növekszik magasságban, és biztonságos, de tőle néhány méterre nyugodtan bejöhet az ellenség, mert a falnak nincs meg a folytonossága! Építkezzünk bölcsen, és buzgólkodjunk, hogy miközben az Istennel való kapcsolatunk épül, szükségszerűen épüljenek a testvéri kapcsolataink is! Lehet, hogy csak egymás mellett buzgólkodunk, viszont a kötést a falon létre kell hozni. Egy egészséges és biztonságos falnak nem lehetnek rései vagy szakadásai, mert akkor gyenge és megbízhatatlan lesz.

Viszont, „aki szereti az ő atyjafiát, az világosságban marad” (1Jn 2:10), és így biztonságban lesz. Mikor buzgólkodtál utoljára ebben? Vannak-e olyan kapcsolatok, amit ma meg kellene erősítened?

Sebestyén László

DÉLUTÁN | 

Visszatért népéhez és isteneihez

Igehely: Ruth 1:6-17; Kulcsige: Ruth 1:15a „Naomi azt mondta: Látod, a sógornőd visszatért népéhez és isteneihez.”

Csak az tarthat meg az úton, aki az útra helyezett. Történetünk két móábi asszonyról beszél, akik elhagyták isteneiket, és zsidó férjük lett. Így Izráel élő Istenéhez is közeledtek. Mi indította őket erre? Isten vagy a szerelem? Biztosra ezt nem tudhatjuk, viszont azt igen, hogy mi vagy inkább ki tart meg ezen az úton. Aki Isten vonzásába került elejétől fogva, vagy időközben, az megmarad az úton, mert ha bármi mást el is veszít, Istent nem veszítheti el, hiszen Ő örökkévaló. Aki viszont az Isten közelébe kerül házastársa, munkahelye, a rokonsága, vagy bármi más helyzet következtében, és nem születik benne Isten iránti igazi vonzalom, az nyitott a visszatérésre, mihelyt elveszíti azt az egy dolgot, ami odavezette.

Bár elveszítették férjüket, mindkét nő ragaszkodott továbbra is Naomihoz. Mégis csak egy ment tovább vele, Ruth, aki nemcsak anyósához ragaszkodott, hanem Naomi Istenéhez is. A másik meny, Orpá visszatért a népéhez és isteneihez. Abban az időben Isten népe más népektől el volt különítve. Most Isten népe Jézus Krisztus teste, a gyülekezet. Az igazi megtérés nem csupán az, hogy elhagyjuk isteneinket, hanem hogy ragaszkodunk az élő Istenhez és gyülekezetéhez, mert ha nem, nagyon könnyen eltérhetünk.

Sebestyén László

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?