2022. szeptember 24., szombat

DÉLELŐTT | 
A léviták felvállalják szolgálatukat

Igehely: Neh 11:10-24; Kulcsige: Neh 11:23 „Mert királyi parancs és szigorú rendelkezés szabályozta az énekesek napi teendőit.”

A papok és a léviták Isten szolgái voltak a nép felé és a templom körül, különösen félretéve az Úrtól erre a célra. Ez széleskörű szolgálati területek lefedését igényelte a tanítástól, az éneklésen át, az adminisztratív feladatokig, mint ajtónállás és fahordás. S az erre kiválasztottaknak vállalniuk kellett ezeket a szolgálatokat, ahogy olvastuk ebben a szakaszban. Az Isten új népében szintén sok szolgálati terület van. Ezeket azonban nem csak egy réteg kell mind elvállalja, hiszen az Ige a hívők egyetemes papságát tanítja. Mindannyiunknak megvan a maga szolgálata, amire egyen-egyenként lelki ajándékokat is kaptunk. Nekünk is fel kell vállalnunk azt a feladatot és szolgálatot, amit Isten ránk bízott, amire Lelke képesített ereje és ajándékai által. Ha a Krisztus gyülekezete megbíz egy szolgálatra, vállaljuk azt örömmel, hiszen erre lettünk alkalmassá és félretéve Istentől. Neked milyen szolgálatot kell elvállalnod? Végzed-e örömmel, tudva, hogy Isten félretett szolgája vagy?

Zsemlye Alfréd

DÉLUTÁN | 

Kétszeresen visszaadta az Úr

Igehely: Jób 42:10-17; Kulcsige: Jób 42:12 „Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt. Lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.”

Jób története egy személyes és családi tragédia, ami végül az isteni helyreállítás által boldog véget ér. Jób számára az áldás egy nagyobb mértékben érkezett minden területen, azután a szenvedés után, amit átélt. A számok gyakran kétszeres mértéket mutatnak. Többet kapott, mint amit elvesztett: gyermekből, barátból, haszonállatból, s mondhatni mindenből. Isten kegyelme volt mindez.

De Jób története nem ért véget, ahogy az ő helyreállítása sem. Jób „öregen halt meg, az élettel betelve,” de tele sebekkel és elvesztett gyermekei, barátai s nyomorúságos napok emlékével is. Ám a helyreállítás és vigasz nagyobb része, az áldás nagyobb mértéke még hátra van. Ahogy nekünk is. A vigasz és kárpótlás nagyobb, igazi része akkor vár, „amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, (…) És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.”

Zsemlye Alfréd

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?