Igehely: Neh 9:32-37; Kulcsige: Neh 9:36 „És most mi szolgák vagyunk! Éppen azon a földön, amelyet őseinknek adtál, hogy élvezzék annak gyümölcsét és javait, azon vagyunk szolgák.”
A múlt felemlegetése és a megtörténtek kimondása csak akkor ér valamit, ha általa rálátunk a jelenre. Akkor, ha nem maradunk meg annál, hogy hibáztatjuk az elődöket, miközben tudatosan vagy tudattalanul mi elhatárolódunk tőlük, mintha különbek lennénk. Csak akkor van értelme, ha közben alázattal elismerjük az állapotunkat és helyzetünket. Mert ez az egyik alapvető lépés a múltunk terheitől és káros hatásaitól való szabadulás felé. Afelé, hogy valóban különbül éljünk, kegyelemből. Beismerni, hogy mi történik velünk, hogy milyen állapotban vagyunk. Nem úgy, hogy az elődöket hibáztatjuk. Nem is úgy, hogy az Istent. Egyszerűen csak őszintének lenni magunkról, magunk és az Isten előtt. Mindezt azzal a töredelmes szívvel, amiről a fejezet elején olvastunk. Tegyük ezt azzal a bizalommal, hogy az a hűséges, szabadító Isten, aki elődeink életében szabadulást és jobb életet adott, az a mi helyzetünkben is megteszi.
Múltad mely részétől, hatásától, következményétől szeretnél szabadulni?
Zsemlye Alfréd
Minden emberrel békességben
Igehely: Róm 12:16-21; Kulcsige: Róm 12:18 „Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.”
Az emberiség büszke arra, hogy fejlődött, hiszen leküzdötte a háborúkat és betegségeket. Ennek ellenére egyiktől sem vagyunk mentesek. Lehet nincsenek már nagy, gyakori, kontinenseket vagy akár az egész világot elborító fegyveres konfliktusok, mint korábban. De a háborgás állandó témája a legtöbb hírcsatornának. Nagyon messze vagyunk az oly áhított világbékétől.
Mert a béke nem a fegyveres és politikai csatározások megszüntetése. A béke mélyebben kell gyökerezzen: az emberi kapcsolatokban. Testközelibb szinten kell munkálni, mint a tárgyalótermekben. Pál ilyen békefeltételekről beszél: együttérzés, egyetértés, alázat, személyes bosszúról való lemondás Isten javára, közjó keresése, ellenség és gonoszság jóval való legyőzése. De igazi békéhez több kell: „mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által.” Így többre hívott a békénél: „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.”
Zsemlye Alfréd
