2022. november 5., szombat

DÉLELŐTT | 
A halálból az életbe átmenet bizonyítéka

Igehely: 1Jn 3:10-17; Kulcsige: 1Jn 3:14 „Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban marad.”

Isten igéje számtalan alkalommal beszél az ember hitéről, cselekedeteiről, sőt még az ember testének a fontosságáról is, de sehol sem enged arra következtetni, hogy valamilyen módon cselekedeteinket függetleníteni lehetne magunktól. A Biblia az embert egy egésznek látja, testével, lelkével. Az ember cselekedetei pedig pontosan visszatükrözik azt, aki azokat cselekszi. Ugyancsak nem lehet kétféle életet élni: a hét egyik felében egyet, másik felében pedig egy másik életet. Bár a kifejezést szoktuk ugyan használni, de a valóságban nem létezik „vasárnapi keresztyén”.

János arra mutat rá, hogy az ember cselekedetei, indulatai egészen megbízhatóan tesznek bizonyságot arról, ami az ember szívében van. Hiszem, hogy Jánosnak – és János által a Szentléleknek – első sorban nem az a célja, hogy mások szívét leleplezzük, hanem hogy saját magunkba nézve, meglássuk az igazságot. Az, aki tétlenül el tudja nézni, amint testvére szükséget szenved, az nem jár új életben. Az újjászületett ember szívéből túlcsordul a cselekvő, áldozatra kész szeretet. Ha testvérünk iránt nem így érzünk, jöjjünk, kérjünk Istentől megújult szívet!

Mezei Tamás

DÉLUTÁN | 

Isten tüze tisztít

Igehely: Mal 3:1-5; Kulcsige: Mal 3:3 „Ahogyan nekiül az ötvös, hogy megtisztítsa az ezüstöt, úgy tisztítja meg az Úr Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igaz áldozatokat visznek az Úrnak.”

Malakiás próféta üzenetét olvasva a legfontosabb kérdés számunkra is, hogy készen állunk-e? Malakiás idejében is sokan voltak, akik várták az Úr megjelenését, de Isten figyelmeztet, hogy az a nap nem mindenki számára lesz örömteli: „de ki bírja ki… és ki állhat meg… amikor megjelenik?” Izrael népe leginkább azért várta a Messiást, hogy megszabadítsa őket ellenségeiktől és elhozza számukra a jólétet, a szabadságot, hogy az ország elfoglalhassa az őt megillető pozíciót a világpolitika színterén.

Mi is könnyen eshetünk abba a hibába, hogy Isten tüzét, az Ő ítéletét kívánjuk mások életére. A Messiás azonban úgy jött el, hogy mindenekelőtt a mi életünket akarja megtisztítani. Ez az, amit nem értettek Jézus kortársai, és tanítványai is csak Pünkösd után értettek meg. A jó Atya úgy rendelte, hogy a Messiás előbb kegyelemmel, és csak második alkalommal jön el tűzzel és ítélettel. Vége lesz minden gonosznak és e világ minden nyomorúságának. Eljön a Messiás uralma, amit Izráel népe és a benne hívők várnak. Isten azonban előbb ez én életemet akarja megtisztítani, hogy az a nap ne ítélet, hanem felmentés és örök élet legyen számomra. Hogyan készülök arra a napra, amikor megállok majd előtte? Megtisztított-e már a Bárány vére?

Mezei Tamás

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?