2022. március 25., péntek

DÉLELŐTT | 
Helyet foglalni

Igehely: Lk 14:7-11; Kulcsige: Lk 14:10 „Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! Akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt.”

Manapság is ritka az alázat, vagy a mások előnyben részesítésének jó példája. De sajnos, gyakori a gátlástalan könyöklés, a mások letaposása. „Csak a saját érdekeid számítanak!” – hangoztatják. A piramiselméletet, mint szükségszerű és nélkülözhetetlen törvényszerűséget fogadtatják el a magasba jutni akarókkal. Ez arról szól, hogy ha te gazdag, híres, elismert akarsz lenni, akkor sok, nagyon sok embert szükséges magad mögé, magad alá utasítani. Nem is az előbbre jutás vágyával van a gond, hanem azzal a gondolkodással, hogy csak mások letaposásával, kihasználásával, kizsákmányolásával juthatunk előbbre.

Mindannyian szeretjük, ha mások elismernek, megbecsülnek, de nem szeretjük, ha nyilvánosan megaláznak, megszégyenítenek. Az elismerés jól esik. De Isten megbecsülése mindennél többet ér. A helyesen gondolkodó, a helyesen viselkedő nem magasztalja fel magát, hanem megalázkodik.

Hogyan tudunk helyesen viszonyulni a dolgokhoz, helyesen elfoglalni helyünket? Kitől tanuljunk? Legyenek az indítékaink helyesek, a vágyaink tiszták, a tetteink szeretetteljesek! Tanuljunk Jézustól!

Eszes Zoltán

DÉLUTÁN | 

Az áldások megbecsülése

Igehely: Zsid 12:12-17; Kulcsige: Zsid 12:16 „Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát.”

A Krisztusban hívő halad a cél felé az Istentől kapott lelki és testi áldásokkal, hatalmas és drága ígéretek bizonyosságában. Úgy is fogalmazhatunk, hogy éli a mindennapi életét, végzi a feladatát, hordozza a felelősségét, miközben tudja, hogy őriznie kell a drága kincset. Nem kedvez ennek a környezet, mert az út is nehéz, a fáradás és botlás veszélye is fennáll. Az emberi kapcsolatok miatt is megterhelődhet a szív. Ha lelkileg gyengének érzed magad, ne add fel! Nézz Jézusra, gondolj arra, hogy milyen támadást szenvedett Ő el, ne engedj a csüggedésnek, a lankadásnak, a keserűségnek! Ne cipelj fölösleges terheket! Keress olyan lelki támogatót, aki segíteni akar és tud. Vagy ha te látsz lankadót, csüggedőt, szegődj mellé, erősítsed, bátorítsad!

A küzdelem még tart, de a győzelem biztos a hitben hűségeseknek. Ézsau rossz példa itt előttünk. Nem találta meg a megtérés útját, így az áldást sem örökölhette. A megtérés számunkra ma még lehetőség. A megtérés, az egyenes úton járás mások számára is jó példa lehet, hogy megváltozzanak.

Eszes Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
8 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.