Igehely: Lk 10:21-24; Kulcsige: Lk 10:21 „Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak.”
Kiváltságos alkalom a meghitt beszélgetés. Erre, mint legkiválóbb példát, az apa és fia, meg az anya és lánya közötti békés, nyugodt dialógust emlegetik. Életkorban és tapasztalatban a felek között igen nagy a különbség. Az elfogadás és a szeretet – uralkodásmentes – légkörében mégis sok mindenről fellebbenhet a fátyol.
Az Úr Jézus ujjongása mintegy folytatása a tanítványok örömének. Az evangélium hirdetésének eszközei úgymond kiskorúak, akiknek sem a tudása, sem a személyisége nem különösen jelentős. Isten üdvözítő tervéhez hozzátartozott ez, hogy a „gyermekeknek” jelentette ki önmagát. A letűnt idők kegyesei mennyire vágyták látni azt, amik most itt beteljesedtek!
„Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti” (Péld 25:2a). Egy jelentős keresztyén író, akinek sok idő adatott, hogy a teremtett világról és az emberről gondolkodjon, alázattal vallotta, hogy milyen keveset tud. A nemrég elhunyt J. I. Packer Megismerni Istent c. könyvében hangsúlyozta: emberi beteljesülésünk Isten megismerésének függvénye; akik Istent Krisztusban megismerték, azok megtalálták az igazi szabadság és az igazi emberség titkát.
Szilágyi László
Alázat Isten igéje előtt
Igehely: 2Kir 22:11-20; Kulcsige: 2Kir 22:11 „Amikor a király meghallotta a törvénykönyv igéit, megszaggatta a ruháját.”
Valóságos munkalégkör alakult ki, amelyben megvitattuk az Alapszabályzatot. A paragrafusokat a drága emlékezetű Veress Ernő, szövetségi elnök, olvasta fel, pontról pontra kért hozzászólást, kiigazítást. Az első hat volt sajátosan a miénk, és a 72-től a 90-es paragrafusig, a többit a román testvérektől vettük át. 1990. november 22-e volt aznap, a Szövetség első Munkakongresszusa. Az Alapszabályzat – bár ritkán vesszük kézbe –, önazonosságunk fontos ismérveit tartalmazza.
Illeszkednek szép láncban a Jósiás körüli események. Népe fölött a király felelősen uralkodik, munkatársai is rendkívüli emberek. Találkozása a törvény könyvével mintaszerű: belátja, hogy van nálánál is nagyobb Úr, és előtte megalázkodik. Majd azonnal a jövőre gondol, és gyorsan cselekszik.
Ezen a kora tavaszi estén hálásak lehetünk, hogy a törvény le lett írva, könyvbe foglalva (5Móz 31:24), az idők során féltve-másolva fennmaradt, és magyar nyelvünkön is kitűnően olvasható, hozzáférhető. Amint Jósiás megalázkodott, mert „nem így élnek, és nem így szolgálják az Urat”, bárcsak válna mind több embertársunk számára ilyenképpen „Isten beszéde élő és ható” (Zsid 4:12)!
Szilágyi László
Új hozzászólás