2022. május 20., péntek

DÉLELŐTT | 
Nyilvános megvallása az újjászületésnek

Igehely: ApCsel 19:1-8; Kulcsige: ApCsel 19:5 „Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére.”

Efézusban Pál apostol 12 olyan férfira talált, akik istenfélőek voltak. Készek voltak a Keresztelő János keresztségét elfogadni. A János keresztsége a megtérés keresztségéről szólt, azonban nem volt több, mint felkészítés a Messiás érkezésére (4. v.). Ez a 12 férfi nem hallott arról, hogy János Jézusra mutatott volna, vagy róla tett volna bizonyságot. Amikor meghallották Páltól azt, hogy Jézus a „lényeg”, akkor megkeresztelkedtek az Ő nevében is. A János és a Jézus keresztsége között különbség van. A János keresztsége a megtérés keresztsége és Jézusra mutat. A Jézus „keresztsége” pedig a Lélek újjászülő munkáját szimbolizálja a Jézus halála és feltámadása által. A vízbe való merülés szimbolizálja a halált (a bűnös természet halála), a vízből való kijövetel pedig a feltámadást. Mivel a bemerítés szemmel láthatóan szimbolizálja azt, ami a szívben történt meg, ezért annyira fontos ezt felvállalni!

Kész vagy ilyen formában is megvallani a hitedet?

Pap Benjámin Roland

DÉLUTÁN | 

Az üdvözítő hit állhatatossága

Igehely: Lk 8:4-15; Kulcsige: Lk 8:15 „A jó földbe esett mag: ezek pedig azok, akik igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.”

Az a hit az üdvözítő hit, amelyik állhatatos, kitartó a végsőkig (Mt 24:13). Jézus egy híres példázata szól a magvetésről. A mag jelképezi az evangéliumot ebben a példázatban. A különböző talajok pedig az embereket, akik hallják az evangéliumot. Van útfél, sziklás talaj, tövises talaj és végül jó föld. Az „útfél” azokat ábrázolja, akiktől elkapkodja az örödög a magot. Talán ez a legrosszabbnak ítélt talaj. A sziklás hely eleinte jónak bizonyul, mert nem jut mélyre a mag és hamar kikel, hirtelen eredmény látszik. De a hőségtől rögtön elszárad, nem bírja a megpróbáltatást Jézusért. A harmadik terület csendes gyilkos, minden körülmény megfelelő, de szinte észre sem vehető, ahogyan felnő a tövis és megfojtja a jó magot. A jó föld kiváló, az ide hullott mag kikel, felnő és terem. Ezek az emberek hívők. Akárhogyan is értelmezzük a példázatot, csupán két földtípus van: jó vagy rossz. Lehet egy föld útfél, köves vagy tövises, attól még rossz! A megfelelő az, amikor a föld jó, ilyen pedig kevés van. Ebből egyértelművé válik az, hogy csupán kétféle ember van: hívő vagy hitetlen. Az igazán hívő pedig az, aki állhatatos.

Pap Benjámin Roland

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 8 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.