2022. június 11., szombat

DÉLELŐTT | 
Mi is fel fogunk támadni!

Igehely: Róm 6:1-11; Kulcsige: Róm 6:3-4 „Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.”

Pál apostol feltesz egy fontos kérdést: Vétkezzünk-e, hogy a kegyelem nagyobb legyen? De ezt nem azért kérdezi, mintha ő keresné rá a választ, hanem azért, mert ezt a rómaiak kérdezik és őket idézi. Pál apostol a bűnös megigazulásáról beszél az egész levélben, ami kegyelemből, hit által történik. De ha Isten kegyelme az, amely üdvözít, akkor – mondhatná valaki – miért ne vétkeznénk, hiszen ezáltal is csak a kegyelmet teszteljük. Pál apostol a bemerítés illusztrációját használja válaszként. Ha „a keresztség által eltemettettünk ő vele együtt a halálba”, akkor meghaltunk a bűnnek és a régi életnek, és feltámadtunk egy új életre. Mert mi a feltámadás? Új élet a jelenben és a jövőben egyaránt. Amint John Stott mondta: „Az élet a feltámadás előrejelzése, a feltámadás pedig az élet kiteljesedése.” Ebből két igazság következik: először, hogy mi várományosai vagyunk a Krisztus által megígért feltámadásnak, „mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára a feltámdásáé szerint is azok leszünk” (5. v.). Másodszor, mindazok, akik megigazultak hit által, már most új és feltámadott életben járnak: „Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban” (11. v.).

Gericke Paul

DÉLUTÁN | 

Az egész világ Istenre mutat!

Igehely: Zsolt 148:1-14; Kulcsige: Zsolt 148:4 „Dicsérjék őt az egek egei, még a vizek is ott fönn az égben!”

Az egész teremtett világ, túlmutatva önmagán, alkotójáról tesz bizonyságot. Némelykor némán hirdeti, máskor meg „szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk” (Zsolt 19:5a). Annak még hatékonyabb kifejezése végett, mennyire méltó Isten a dicséretre az Ő munkáiban, felszólít minden teremtményt felül és alul az Ő dicséreteinek éneklésére. Kezdi az angyalokkal (1-2. v.), majd nyomban áttér az élettelen teremtmények és néma elemek megszólítására, ezzel jelezvén, hogy nincs a világnak olyan része, melyben Isten dicsérete ne hallatszana, mert mindenütt bizonyítékát adja a hatalmának, jóságának és bölcsességének (3-10. v.).

Ezután az embereket kezdi megszólítani, akiket Isten megtett az Ő dicsérete tulajdonképpeni hírnökeinek ebben a világban (11-13. v.).Mivel azonban a hitetlen részük vak az Isten munkáinak szemlélésére, és néma a dicséretére, a zsoltáros végül Izrael gyermekeihez fordul, akik Isten speciális megismerésének kiváltságában részesültek, mint az Ő fő tanúbizonyságai. A hozzá közel álló nép, akinek hatalmát Isten megnövelte, hogy ne dicsérné Őt? Hisz Ő nemcsak megalkotott minket, hanem meg is váltott a maga számára az Ő Fia által! És amikor mindent újjáteremt, örökösévé is tesz minket!

Oláh Lajos

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.