Igehely: 4Móz 5:1-4; Kulcsige: 4Móz 5:3 „Akár férfi, akár asszony, küldjék ki. A táboron kívülre küldjék őket, hogy tisztátalanná ne tegyék táborukat, ahol én közöttük lakozom.”
Az Úr parancsa megmutatja, hogy mennyire fontos, mennyire tetszik neki a tisztaság. Ezért el kellett különülniük azoknak, akiknek valamilyen kiütésük (3Móz 13), vagy folyásuk volt (3Móz 15), illetve, ha holttestet érintettek. Ezek tisztátalanná tették az embert. A táboron kívül kellett tartózkodnia annak a személynek, aki a felsorolt dolgok miatt tisztátalan lett. Mindez azért, hogy ne tegyék tisztátalanná táborukat, ahol az Úr jelen volt. Isten ez által tanítani akarta népét, mint gyermekeket, hogy ha bárki beszennyezi magát, vegye tudomásul a következményét, ugyanakkor a megtisztulás lehetőségét (3Móz 15:5).
Számunkra is üzenet van ebben, mivelhogy ma sem lehet akárhogyan az Úr jelenlétében lenni és szolgálni. Isten a népét meg akarja tisztítani ma is, mert szent nemzet, Isten tulajdonba vett népe vagyunk, akiket elhívott ingyen kegyelméből (1Pt 2:9). Ezért számunkra is érvényes az Ő kérése: „tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen törnek” (1Pt 2:11). Ha pedig valami miatt beszennyeződött a szívünk, járuljunk bizalommal a kegyelem királyi székéhez, Jézus Krisztushoz, hogy megtisztulhassunk, és újból irgalomban és kegyelemben részesüljünk (Zsid 4:16; Zsid 13:12-13). Milyen jutalomban részesülnek a kitartók (Jel 3:4)?
Tóth Róbert
Az Úr parancsolata világos
Igehely: 1Jn 1:5-10; Kulcsige: 1Jn 1:5 „A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.”
Az üzenet, amelyet az apostolok Jézus Krisztustól átvettek és hirdettek, világos. Annak az embernek is világos az Úr beszéde, akinek az életét a Lélek már megvilágosította. Aki előtt még nem tiszta az Úr parancsolata, az még nincs újjászületve, és lelkileg a vakság állapotában van. Az ilyen emberekért kell imádkoznunk, hogy Isten könyörüljön meg rajtuk, és hozza ki őket a világosságra.
„Isten a világosság, és nincs benne semmi sötétség.”– hangzik a kijelentés. Maga Isten nyilatkoztatja ki a Szentlélek által az Ő tökéletes szentségét és tisztaságát, ezzel együtt pedig rámutat bűneinkre. Míg Istennek nincs szégyellnivalója, addig az embernek van miért szégyellnie magát a bűnök miatt, amelyeket elkövetett.
A Krisztussal való közösségünkhöz világosságra van szükség. A világosságban látjuk meg igazán, hogy mit kell elhagynunk, hogy ez a közösség létrejöjjön. Hiszen Isten nem vállal közösséget a sötétség cselekedeteivel. Hadd jöjjünk Isten elé, és kérjük, hogy világítson rá mindarra, ami akadályozza Vele való közösségünket!
Tóth Róbert
