Igehely: Lk 8:40-56; Kulcsige: Lk 8:50 „Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt az apához: Ne félj, csak higgy, és meggyógyul.”
Az Úr Jézus és tanítványai visszatértek szülőföldjükre. Maguk mögött hagyták a pogány földet, a démonok hörgését és a disznók visítását. Hazaérkeztek. A nép örömmel fogadta Jézust. Már várták, hogy hallhassák tanítását, amelyből bölcsesség és erő áradt, és lássák-tapasztalják csodáit. Nem a pihenés várt a tanítványokra a hajóút után, hanem a munka, mert az embereknek égető szükségeik voltak.
Jön Jairus, a zsinagóga vezetője, és letérdelve könyörög Jézusnak, hogy menjen, gyógyítsa meg a lányát. Még oda sem ért, egy asszonnyal találkozott, aki szeretett volna megszabadulni bajától. Jézus megállt, törődött vele, meggyógyította. Ő nem a példátlan csodákra hajtott, hanem a kisebb szenvedésekben is segített. A halottak feltámasztása mellett gyógyított is. Az, aki képes a holtat életre kelteni, hogyne tudna meggyógyítani? Hisz melyik nehezebb? Nyilván az előbbi.
Ha hiszel Jézus feltámadásában és a halottak feltámadásában, akkor ne kételkedj Urunk gyógyító hatalmában. Talán épp betegséggel küszködsz, vagy környezetedben valaki nagyon szenved – bátorkodj az Áldott Orvoshoz fordulni, és ha akaratával megegyezik, Ő szívesen tesz csodát. Bízz benne, és meglátod Isten szabadítását!
Sallai Jakab
Az engedelmesség elsőbbsége
Igehely: 1Sám 15:19-23; Kulcsige: 1Sám 15:22 „Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az Úr szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél!”
A szülők a gyermekeiktől nem drága ajándékokat várnak, sem azt, hogy sokat dolgozzanak, hanem engedelmességet. Az engedetlen gyermek is megpróbálja jóvátenni vétkét hízelgő szóval vagy áldozatvállalással, de ez nem örvendezteti meg a szülőt. Lelki értelemben sem lehet a mennyei Atyát kifizetni szavakkal vagy áldozatokkal. Ő a szívünk szeretetéből fakadó teljes engedelmességet várja. Az engedelmesség többet ér az áldozatnál.
Talán magunkra ismerünk Saul önigazolásában, amikor megpróbálta megmagyarázni cselekedetét. A saját mércéje szerint megtette, amit kell – de Isten mércéje szerint nem. Az engedelmességet mindig Isten mércéje szerint kell mérnünk (pontosabban: Ő méri meg), nem pedig okoskodásunk alapján, vagy aszerint, hogy mások mennyire engedelmesek. Sámuel az engedetlenség súlyát a varázslás bűnéhez hasonlítja, vagyis démoni háttere van, és megkötözi az embert. Továbbá a bálványimádáshoz hasonlítja, mert minden engedetlenség elfordulás Istentől.
Az engedetlen ember szembeszáll Istennel. Tedd félre saját igazadat, és keresd mindenekelőtt Isten országát és igazságát!
Sallai Jakab
Új hozzászólás