Igehely: Lk 24:36-43; Kulcsige: Lk 24:38 „Ő azonban így szólt hozzájuk: Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben?”
Amikor a testvérek támogatják egymást. Együtt voltak. Hasznosan töltötték az időt, jó társalgással. Egy médiaőrült világban jó, ha a hívők találkoznak, elmondják bánatukat, félelmüket. Ez egy jó terápia.
Amikor Jézus jelenléte és szava a fontos. Rá hallgattak, figyelték, szavai szerint cselekedtek.
Amikor saját magam meggyőződök az igazságról. Isten hív minket arra, hogy ne csak másoktól halljuk vagy tudjunk dolgokat, hanem mi magunk jussunk el oda, hogy legyen személyes meggyőződésünk.
Amikor használom a logikát, az értelemszerűen adódó tényeket: „Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” Pál apostol is biztatja Timóteust, hogy értse meg, amit mond (2Tim 2:7). A hívő élet értelmes (még akkor is, ha a titkokat Isten most nem fejti meg) és az értelemre épül, ezért azok, akik elmélkednek az igén, lelki világosságra jutnak.
Amikor adok abból, amit kaptam. Adtak neki halat, és evett. Titokzatos erő hat, amikor ráállok az Úr szavára, és adok. Azt Ő mindig megáldja. Adjuk neki mindenünket!
Mi jellemző a félénk, hitetlen emberre? Milyen az az ember, aki elfogadta Jézus békéjét? Milyen tapasztalatod van arról, amikor adtál valamit Jézusnak/Jézusért?
Szűcs Sándor
A beteljesedés tanúi
Igehely: Lk 24:44-49; Kulcsige: Lk 24:48 „Ti vagytok erre a tanúk.”
A Bibliához ragaszkodó emberek. Jézus Krisztus a Mózes törvényéből, a próféták könyvéből és a zsoltárokból bizonyította be, hogy minden beteljesedett. Hozzánk eljutott a teljes Írás, az Ószövetség és az Újszövetség. Ehhez ragaszkodjunk, ez legyen zsinórmértékünk, ezen gondolkodjunk éjjel és nappal!
A tiszta evangéliumot hirdető emberek. A megtérést és a bűnbocsánatot hirdetni kell, ez teszi teljessé az emberek életét, nem a külső vallásosság, nem a liturgiához való ragaszkodás, hanem az evangélium. Ez változtatta meg az én életemet is, és még sokak életét.
A világmisszióban foglalatos emberek: minden nép között tevékenykednek. Nem a szűk látókör jellemző a hívőkre, nem a személyválogatás, hanem minden népnek és nemzetnek hirdetik az igét. Nem a faji, nemi és nyelvi különbségekre helyezik a hangsúlyt, minden embert az üdvösség útjára igyekeznek vezetni.
A Szentlélek erejét befogadó emberek. Azok, akik a feltételeknek eleget tesznek, Jeruzsálemben maradnak, és betelnek Lélekkel. Erre kell a húsvéti hívőnek törekednie.
Szűcs Sándor
Új hozzászólás