Igehely: Zsid 6:1-8; Kulcsige: Zsid 6:1 „Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek.”
Ha nem az igazság igéjéhez alkalmazkodik, minden emberi tanítás tudatlanságot és tévelygést szorgalmaz, hitetlenséget, türelmetlenséget és reménytelenséget idéz elő. Aki ezt az iskolát követi, a nehézség, erőtlenség és szenvedés láttán kész azt állítani Istenről, hogy változhat vagy hazudhat. A szenvedés létezését nem fogja tudni összeegyeztetni Isten szuverenitásával és jóságával. Nem fogja meglátni a szenvedés értelmét.
Az ilyen tanítás elemi, az alapoknál marad, külső megoldásokat ajánl; és bukdácsoló, gyümölcstelen életet eredményez, nagykorúság nélkül. Hiányozni fog a jártasság, a gyakorlat és a dolgok megkülönböztetése. Az ilyen tapasztalatlan ember a szenvedést Isten csapásának véli, és nem ismeri fel, hogy az Úr tökéletességre szeretné juttatni általa. Nem szabadításért kiált az Úrhoz, tanulva az engedelmességet a szenvedések közepette, hanem sóhajtozik ellene, elmulasztva a lecke értelmét. Akit csak az elemi dolgokra tanítottak, nem is feltételezi, hogy az Úr szeretetből ostorozná és fenyítené azt, akit szeret, hanem azt hiszi, hogy elvesztette uralmát, és hogy a Sátán a kénye-kedve szerint járhat el. Aki ezt hiszi, bizonyára meghátrál, elesik, és a vége megégetés.
De nem így van Isten iskolájában. Ha Isten megengedi, egyesek ennél többre jutnak. Mindaz, aki az Istentől tanul, az elhívás részének tekinti, hogy a szenvedés által az Úr szolgálatra rendeli, hogy végül tisztességben és dicsőségben részesítse. Testi életéről felismeri, hogy a szenvedés a velejárója, oly biztosan, mint ahogyan a tűz szikrája felfelé száll, ezért arra használja, hogy könyörgésekkel az Úrhoz közelebb járuljon. Ura akaratára ráhangolódik, ezért kiáltása meghallgattatik. A szenvedésben is kész követni Krisztust.
Az ilyen szeretett fiú a szenvedés idején nem esik el, hanem a szentek iránti kitartó szolgálattal hálálja meg a korábbi áldásesőt. A jövendő világ erői kísérik lépteit, amíg áldást nyer az Úrtól. A szenvedés is mennyei ajándék számára, és olyan lecke, amelynek az eredménye az ő életében az engedelmesség, a kitartás és a türelmes várakozás. Krisztus követőjétől ezek a gyümölcsök váratnak el. Nem is feltételezhetjük az Úr tanítványáról, hogy ezeket nem termi meg!
Tóth Miklós
Imaáhítat: Imádkozzunk, hogy hitelromboló hitviták helyett a keresztyénség közös pontjait és lényegét tudjuk közvetíteni a világ felé! – 2Tim 2:23
Bibliaóra: Ő a világ világossága – Jn 8:12-47 (Jn 12:36a)
Tekints fel, és meggyógyulsz!
Igehely: 4Móz 21:1–9; Kulcsige: 4Móz 21:8 „Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Készíts egy mérges kígyót, és tűzd föl egy póznára! Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha arra föltekint.”
Izráel sivatagi élete és pusztai vándorlása példa a mi életünkre nézve is. „Mindez pedig példaképpen történt velük, és figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk” – mondja az apostol. Isten vezette őket is, minket is, még a nagy és félelmetes pusztában is, ahol mérges kígyók és skorpiók vannak. A kiszikkadt földön, ahol nincs víz, mindig Ő fakaszt népének vizet a kemény kősziklából. Nemcsak a mérges kígyók között óvta meg őket, hanem sok ellenség között is átvezette övéit. Mégis mennyire hajlamosak voltak a körülményekre tekinteni, nem pedig felfelé: „Ha öldökölni kezdte őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után”– mondja a zsoltáríró.
Épp egy ilyen öldöklés után tettek fogadalmat Istennek, az Úr pedig meghallotta Izráel szavát, és kezükbe adta ellenségeiket. De hamar elfelejtették, hogy segítségük és oltalmuk az Úrtól jött, és ellene szóltak testi kívánságaik miatt. Ezért az Úr rájuk bocsátotta azokat a kígyókat, amelyektől addig megóvta őket. Öldöklésük ismét az Úrhoz terelte őket, és helyes bűnvallással esedeztek Istenhez. Az Úr pedig jónak látta, hogy egy olyan megoldást készítsen, amely nemcsak külső bajukat orvosolta, hanem a szív húrjait is megpendítette, mivel az életben maradáshoz hitre volt szükség.
A nép azért esedezett, hogy az Úr távolítsa el róluk a kígyókat. Ő nem vette el, a kígyók ott maradtak. De életet adott a kígyók és azok tüzes marása közepette mindazoknak, akik hit által engedelmeskedtek, és feltekintettek a rézkígyóra a gyógyulásért.
Lecke ez számunkra, hogy megtanuljuk: valahányszor levesszük tekintetünket az Úrról és az általa elrendelt képviselőről és eszközökről, lelkünket keserűség keríti hatalmába, és Isten ellen lázít minket. Sok áldásáról és oltalmáról megfeledkezünk. És ez mind a kígyó marásának köszönhető. A bűn égeti és mérgezi lelkünket. És amikor felocsúdunk, és azt kívánjuk, hogy a gonoszság kipusztuljon a földről, az Úr úgy munkálkodik, hogy megtart minket még ebben az elfajult és elferdült nemzedékben is. Gyógyulásunk és megtartatásunk egyik eszköze a bajunkról való emlékeztetés is. A keresztre tekintve elismerjük: minket is megmart a kígyó, büntetésünk tüzét mégis más szenvedte el.
Mint a pusztában és a földiekben, úgy a mennyeiekben is Isten készítette el a gyógyulás eszközét, ezért tekints fel, és te is meggyógyulsz!
Tóth Miklós
