Igehely: Jel 8:1-6; Kulcsige: Jel 8:3 „Egy másik angyal is odajött, és megállt az oltárnál, kezében aranyfüstölő, és adatott neki sok füstölőszer, hogy a szentek imádságaihoz tegye az aranyoltárra, amely a trón előtt van.”
Olvasva ezen igéket, a vihar előtti csend képe jut az ember eszébe, melyben különös jelenet tárul szemünk elé. Vészjósló az a félórai csend a mennyben, és valóban, az azt követő hét trombitaszó kemény ítéletsorozattal sújtja a földet. A világ olyan lármát csap maga körül, hogy nem hallja meg Isten szavát, mely előre figyelmeztet a közelgő ítéletre. Az Úr ellenben meghallja a szentek imáit, és sok beszédünk közepette talán a legértékesebbek lesznek azok a csendes, sokszor mások által nem látott imáink, melyekben hálát adunk, közbenjárunk másokért, vagy éppen bűnbánatot gyakorlunk. Nem is vagyunk méltóak az Úr válaszára, de Ő Szentlelke által esedezik értünk, és imáinkat az Atya elébe viszi, aki meghallgatja azokat. Sokszor nem számol Istennel a maga körül Bábelt építő ember, de az ítélet idején vádaskodik, hogy miért enged meg az Úr ezt vagy azt. Isten számon fogja kérni életünket és azon a napon, megállva Jézus Krisztuson, mint drága fundamentumon, minden el fog égni, kivéve az, amit Érte tettünk.
Szabó Róbert
Az elcsábított tanítvány
Igehely: 2Tim 4:10; Kulcsige: 2Tim 4:10 „mert Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott, és elment Thesszalonikába, Kreszcensz pedig Galáciába, Titusz meg Dalmáciába.”
A sáfár legfontosabb erénye a hűség kell legyen. Hűség egy életen át ahhoz, aki meghalt érte és szolgálatába fogadta. Démász ezen a területen hajótörést szenvedett, mivel az eke szarvára tette a kezét, aztán hátratekintve visszafordult oda, ahonnan jött. Ez az ige a visszaesés veszélyére figyelmeztet, ami megtörténhet bárkivel, ha nem vagyunk elég éberek. János apostol is figyelmezteti olvasóit, hogy ne szeressék ezt a világot, sem azt, amit az Istentől elfordult világ, elcsábítva a megváltottak szívét. Ilyen értelemben a világ Isten nélkül próbál élni, nem engedi, hogy az Úr beleszóljon a dolgokba, és kirekeszti azokat, akik benne bíznak, de nem mond le róluk, hanem állandó nyomást gyakorol felettük. A kísértő ravasz módon akkor és ott kísért, ahol a legtöbb esélye van a sikerre, mint ahogy Jézus Krisztust is a pusztában vagy a kereszten támadta. Hitéletünk elején tapasztalt lelkesedésünk fontos, de nem elég, kell a kitartó hűség a nehezebb időszakokban, hogy akkor is tudjuk követni a Megváltót, ha próbákkal is szembesülünk. Merítsünk erőt abból a reménységből, amit Isten a hűségeseknek ígért jutalmul!
Szabó Róbert
