Igehely: Mk 9:9-13; Kulcsige: Mk 9:10 „Engedelmeskedtek a parancsnak, de azon tanakodtak egymás között, mit jelent a halottak közül való feltámadás. ”
A tanítványokban gyűltek a kérdések, mert nem értették igazán sem Jézust, sem szavait. Nem értették, hogy miért kell a Messiásnak szenvednie, miért kell feltámadnia, vagy egyáltalán meghalnia. Ők nem egy szenvedő Messiást vártak. Nem olyan királyt vártak, aki meghal, akinek fel kellene támadnia. Ugyanúgy, ahogy olyan Illést sem vártak, aki szenvedni fog, hanem aki helyreállást hoz. Nem olyan Illést, mint Keresztelő János, akit a vezetők megvetnek, majd istentelen emberek megölhetnek. S ezeknek a kérdéseknek a fő oka az volt, hogy úgy képzelték el az eljövendő Illést és a Messiást, ahogy ők akarták. A próféciákból csak azt tartották meg, amit akartak.
Vajon hányan vannak, akik ma is visszautasítják Istent azért, mert nem olyan, és nem úgy cselekszik, ahogyan elvárnák? Vajon hányan vannak, akik úgy értelmezik Istent és az Ő dolgait, hogy csak azt ragadják meg a kijelentésből, ami nekik tetszik?
Kész vagy-e fogadni az Emberfiát olyannak, amilyennek kijelentette magát?
Zsemlye Alfréd
Ézsaiás elhívása a prófétai szolgálatra
Igehely: Ézs 6:1–13; Kulcsige: Ézs 6:8 „Majd az Úr szavát hallottam, amint ezt kérdezi: Kit küldjek el, ki lesz a követünk? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!”
Ézsaiás elhívása egyike azon természetfeletti megszólításoknak, amelyeket feljegyez az Ószövetség. Több elemet is megfigyelhetünk ebben az elhívástörténetben: 1.) Szembesül Isten szentségével és dicsőségével. 2.) Ráébred saját bűnös állapotára és bűnbánatot tart. 3.) Megtisztul ebből az állapotából. 4.) Igent mond a megbízásra. 5.) Átveszi az Úrtól a feladatát.
Ézsaiás elhívástörténete egyben a megtérésének története is. S ez a kettő mindig együtt jár, nem csak az ő esetében. Ugyanis a hívő ember, amikor igent mond az üdvösségre való elhívásra, akkor egyben igent mond a szolgálatra való elhívásra is.
Sokunk életében volt egy alkalom, amikor végigmentünk a felsoroltakon. Szembesültük Isten szentségével, dicsőségével és saját bukott állapotunkkal. Isten kegyelme folytán újjászült minket, megtértünk, s így új életben járunk. Ám ez azzal is jár, hogy időről időre igent mondunk a ránk bízott szolgálatra, kimondva: „Ímhol vagyok én, küldj el engemet!”
Zsemlye Alfréd
