Igehely: ApCsel 2:1-13; Kulcsige: ApCsel 2:4 „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.”
Az Úr Jézus nem azt ígérte, hogy a Szentlélek fantáziadús kívánságainkat fogja majd teljesíteni. Nem a mi vágyaink kielégítéséért küldetett. Hisz Ő az igazság Lelke, és ez a Lélek Szent! Amit az Úr Jézus tanított szavával és példájával, azt akarja a Lélek életre kelteni bennünk. Ebből következik, hogy egyetlen szeretettel nyújtott pohár víz többet ér a mi csodavárásainknál. Mert több lélek lehet benne, mint sok üres szavunkban. Miért gondolnánk, hogy amit a Szentlélekről tudunk, azt csupán prédikálni kell? Észre se vesszük azt, amikor már szétmagyaráztuk, de minden összekuszálódott a fejünkben.
A Szentlélek nem tőlünk függ, hanem nekünk kell Tőle függnünk. Ha szót akarunk fogadni az Úr Jézus parancsának, akkor Ő erőt ad hozzá és bölccsé is tesz rá. Segít testies vágyainkat kordában tartani, hogy megtisztuljunk. Indulatainktól megszabadít, hogy megszelídüljünk. Megtanít hallgatni, hogy alázatosak lehessünk. Segít életvitelünk fegyelmének kialakításában, hogy ne kapkodjunk, hanem Isten akaratát szelíden és bölcsen tegyük.
Ő Szent, és mi sose leszünk szentek nélküle. Nem kérnünk kell, hogy jöjjön és töltsön be újra meg újra, - hanem komolyan kell venni Őt és figyelni rá. Vigyázni arra, hogy engedetlenségünk miatt el ne hagyjon. Mert engedetlenségünk nagy Lélek-űző. Az engedelmességünk pedig kinyitja előtte a kaput, és élni kezd bennünk Isten minden szava.
Ha Isten házában, az istentiszteltre azzal a vággyal jövünk össze, hogy Isten szóljon hozzánk, akkor rácsodálkozhatunk arra, hogy mennyire különböző emberek közössége teremtődik meg minden kényszer nélkül. Csupán azért, mert bele akarunk igazodni az ősidők óta jelenlévő Lélek isteni rendjébe. És milyen világosan érti ki-ki a maga helyzetére a Lélek figyelmeztető, intő, tanító, bátorító és vigasztaló szavát. Mert ugyanaz a Lélek szól hozzánk, aki az apostoli korban Jeruzsálemben. Aztán folyamatosan munkálkodik bennünk odahaza is. Tisztogatja a szívünket, megtermékenyíti a gondolatainkat, megőriz a kísértések idején. Fölsegít, ha elestünk. Meghirdeti bűneink bocsánatát az Úr Jézus vére érdeméért.
Hegyi András
Imaáhítat: Adjunk hálát, hogy a Lélek által szellemi életet kaptunk! – Ez 37:4-6
Bibliaóra: A Pártfogó – Jn 14:15-26; 15:26-27; 16:5-15 (Jn 14:26)
Bölcsesség a Szentlélek által
Igehely: 1Kor 2:6–16; Kulcsige: 1Kor 2:6-7 „A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ mulandó fejedelmeinek bölcsességét, hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre.”
Pál apostol nem e világ szerinti bölcsességet hirdette, amely mindig korszerűnek látszik, pedig mindig mulandó is. A világi bölcsesség figyelmen kívül hagyja Istent. A világ bölcsessége, vagyis az emberek által összegyűjtött tudás nem csupán állandóan nő, hanem el is avul, de mindig hiányos és töredékes is. Ha át akarja venni Isten szerepét, akkor lázadó is.
Isten bölcsessége viszont csak a kinyilatkoztatás által, vagyis Bibliánkból ismerhető meg. De még ehhez is a Szentlélek segítsége kell. Persze nem holmi tudományos gondolkodásról van itt szó, hanem az ember és ember közti helyes viszonyról. Meg az ember Istenhez való viszonyáról. Az alapkérdés mindig az, hogy az ember kihagyja-e Istent? Vagy pedig ellenkezőleg: az Ő megvilágításában látja a dolgokat? És innen vállalja a maga sorsát? Mert ha így kezd gondolkodni, Isten titkai csak ekkor nyílnak meg előtte. Így válnak természetessé, a más szempontból csak nehéz vagy megvalósíthatatlan „ostobaságok”. A megbocsátás békessége csak a megbocsátó számára válik evidenciává. A megbocsátani nem akaró számára sosem. Egy pofon után vállalni a másodikat is, ez nem a mi ösztöneink szerint való, hanem csak Isten atyaságából fakadó új természetünkből. Aztán mégis mindig, minden Istentől jövő igazolódik. Nyugodtabbá, türelmesebbé, előrelátóbbá, nagylelkűbbé válunk. Rájövünk: ez jó. Sőt folyamatosan és távlatosan csak ez jó.
„Soha nem tudnál meg semmit azokról a dolgokról, amiket Ő elkészített neked, ha nem nyilatkoztatta volna ki őket. Isten megtarthatta volna mindezt magának, és megtehette volna, hogy csak akkor mutatja meg neked ezeket a dolgokat, amikor már a mennyben vagy. De Isten nem így tett. Már most kinyilatkoztatta és megismertette veled őket, mégpedig a Szent Szellem által.” (Ger de Koning)
Hegyi András
