Igehely: Mk 3:13-19; Kulcsige: Mk 3:14 „Tizenkettőt pedig, akiket apostoloknak is nevezett, kiválasztott arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét.”
Senki sem lehet tanítvány, ha a Mester nem hívta őt. Jézus ma is magához szólít embereket, hogy tanítványokká tegye őket. Ez a hívás teljesen az Ő akaratában áll. A te dolgod, hogy hozzá menjél. A tanítvánnyá tevés első lépése Jézus hívása és kiválasztása. Akkor ez testben történt, és Jézus személyesen szólt a tanítványokhoz. De vajon most honnan tudhatjuk, hogy ki vagyunk választva? Az első jel: a tanítványok Jézussal voltak. Te hol és kivel töltöd az idődet? Az idő odaszánása sokat beszél arról, aki a mesterünk. Ki a mi tanítónk? A másik jel a kiküldés. Tudatosak vagyunk, hogy a világban nemcsak járunk és élünk, hanem minden napunk küldetés. Ez is a Küldőről beszél. A prédikálás csak akkor igazi, ha Jézusról szól. Kiről beszélünk a világban? Az őszinte válasz beszél arról, hogy tanítványok vagyunk-e? Harmadsorban a kiküldetés nemcsak az igehirdetésről, hanem az isteni erők megnyilvánulásáról is szól.
Mikor az ördög munkája háttérbe szorul, és emberek gyógyulnak, az annak a jele, hogy Isten országa eljött. Látjuk-e ezeket a jeleket az életünkben?
Sebestyén László
Zabolázzuk meg a nyelvünket!
Igehely: Jak 3:1–12; Kulcsige: Jak 3:2 „Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét.”
Ami a szívemen, az a számon! – hangzik el sokszor ez a kijelentés. Érdekes, hogy aki kimondja, általában erényként hangoztatja. Én nem vagyok képmutató! – mondja. Igaz, ám amikor ezt halljuk, sosem a Szentírás, az építő beszéd, dicséret vagy áldás hagyja el az ajkat, hanem inkább a méreg. Bár tudjuk, hogy így válik nyilvánvalóvá, hogy mi van a szívünkben, de biztosan szükséges a környezetet is mérgezni a panasszal, pletykával, gyalázkodással, szitkozódással, ítélkezéssel?!
Hogy a szív gonosz, azt tudjuk, úgy tapasztalatból, mint Isten igéje által. Isten formálja a hívő szívét igéje által, de a nyelv megzabolázása a mi feladatunk. Ha erényről beszélünk, akkor hol van az önmegtartóztatás, a józanság, hogy kigondoljam, mit is akarok mondani? Hol van a kevés beszéd erénye, hisz aki sokat beszél, annak nagyobb a lehetősége, hogy vétkezzen. Tudom, testvérem, hogy nagy baj van a forrással, de miközben engedjük, hogy Isten igéje átformálja beszédünket vagy hallgatásunkat, észrevesszük, hogy a forrás is változni fog. Vegyük komolyan!
Sebestyén László
