2021. január 20., szerda

DÉLELŐTT | 
Tanítványnak választotta őket

Igehely: Mk 3:13-19; Kulcsige: Mk 3:14 „Tizenkettőt pedig, akiket apostoloknak is nevezett, kiválasztott arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét.”

Senki sem lehet tanítvány, ha a Mester nem hívta őt. Jézus ma is magához szólít embereket, hogy tanítványokká tegye őket. Ez a hívás teljesen az Ő akaratában áll. A te dolgod, hogy hozzá menjél. A tanítvánnyá tevés első lépése Jézus hívása és kiválasztása. Akkor ez testben történt, és Jézus személyesen szólt a tanítványokhoz. De vajon most honnan tudhatjuk, hogy ki vagyunk választva? Az első jel: a tanítványok Jézussal voltak. Te hol és kivel töltöd az idődet? Az idő odaszánása sokat beszél arról, aki a mesterünk. Ki a mi tanítónk? A másik jel a kiküldés. Tudatosak vagyunk, hogy a világban nemcsak járunk és élünk, hanem minden napunk küldetés. Ez is a Küldőről beszél. A prédikálás csak akkor igazi, ha Jézusról szól. Kiről beszélünk a világban? Az őszinte válasz beszél arról, hogy tanítványok vagyunk-e? Harmadsorban a kiküldetés nemcsak az igehirdetésről, hanem az isteni erők megnyilvánulásáról is szól.

Mikor az ördög munkája háttérbe szorul, és emberek gyógyulnak, az annak a jele, hogy Isten országa eljött. Látjuk-e ezeket a jeleket az életünkben?

Sebestyén László

DÉLUTÁN | 

Zabolázzuk meg a nyelvünket!

Igehely: Jak 3:1–12; Kulcsige: Jak 3:2 „Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét.”

Ami a szívemen, az a számon! – hangzik el sokszor ez a kijelentés. Érdekes, hogy aki kimondja, általában erényként hangoztatja. Én nem vagyok képmutató! – mondja. Igaz, ám amikor ezt halljuk, sosem a Szentírás, az építő beszéd, dicséret vagy áldás hagyja el az ajkat, hanem inkább a méreg. Bár tudjuk, hogy így válik nyilvánvalóvá, hogy mi van a szívünkben, de biztosan szükséges a környezetet is mérgezni a panasszal, pletykával, gyalázkodással, szitkozódással, ítélkezéssel?!

Hogy a szív gonosz, azt tudjuk, úgy tapasztalatból, mint Isten igéje által. Isten formálja a hívő szívét igéje által, de a nyelv megzabolázása a mi feladatunk. Ha erényről beszélünk, akkor hol van az önmegtartóztatás, a józanság, hogy kigondoljam, mit is akarok mondani? Hol van a kevés beszéd erénye, hisz aki sokat beszél, annak nagyobb a lehetősége, hogy vétkezzen. Tudom, testvérem, hogy nagy baj van a forrással, de miközben engedjük, hogy Isten igéje átformálja beszédünket vagy hallgatásunkat, észrevesszük, hogy a forrás is változni fog. Vegyük komolyan!

Sebestyén László

 Napi áhítat

Igehely: Tit 3:1–2 „Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.”

Az, ahogyan többek között a hatóságokhoz és a felsőbbségekhez viszonyulunk, világosan megmutatja, mennyire vesszük komolyan az Úr Jézus szelídlelkűségben való növekedésre felszólító parancsát. Mai igénk teljes szelídséget kér tőlünk, kivétel nélkül minden ember iránt. Szerető családtagjainkhoz, jóbarátainkhoz még képesek vagyunk úgy-ahogy szelídséggel viszonyulni, de milyen magatartást tanúsítunk a nehéz természetű, erőszakos, minket kihasználó vagy elnyomó emberekkel szemben?