Igehely: Mt 2:19-23; Kulcsige: Mt 2:23 „És amikor odaért, egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: «Názáretinek fogják őt nevezni.»”
Máté evangélista, a próféciákra alapozva, a Megváltó származására utal egy másik vonatkozásban is: „názáretinek fogják őt nevezni” (23.v.). Fülöp örömmel ad hírt Nátánaélnek a Messiásról, megemlítve azt is, honnan való. Nátánaél kételkedve kérdezi: „Származhat-e valami jó Názáretből?” (Jn 1:45-46). Egy másik jelentéktelennek tűnő vidék: Galilea és Názáret. Hogyan lehet köze a Megváltó származásához? Ennek a háttértörténetét olvastuk el.
Az ősi keresztyén tradíció az Ézsaiás könyve 11. fejezetének 1. versére utalva látja ennek a származásnak jelentőségét, mivel a héber nezer szó jelentése rügy, sarj, hajtás, így a prófécia beteljesedésével kapcsolják össze. Jézus, a Názáreti – egyik értelmezés szerint – az az új hajtás, vesszőszál, aki Isai törzséről… gyökereiről való.
Jézus, a galileai Názáretből való próféta (Mt 21:11) megnevezés inkább kétkedésre adott okot, mint hitre Őbenne. Sokan kételkednek benne ma is. Az okok változnak, mégis sorsdöntő, üdvösségszerző az Úr Jézusba vetett hit.
Hogyan erősítheted meg hitedet a Názáreti Jézusban? Hogyan lehet ma vele találkozni?
János Levente
A megtartó Úr Jézust várjuk
Igehely: Fil 3:15–21; Kulcsige: Fil 3:15–21 „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül.”
A ma esti áhítat címe után felkiáltójelet és kérdőjelet is tehetnénk. Felkiáltójellel hitvalló kijelentés lenne: A megtartó Úr Jézust várjuk! Kérdőjellel viszont kihívást intézne felénk az önvizsgálatra: A megtartó Úr Jézust várjuk? Ez a kérdés életformáló jelentőségű. Válasz, döntés elé állít újra. Kihez tartozom, és hová tart az életem?
Pál apostol számára nem volt bizonytalan a cél: „ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé” (14.v. – olvassuk el ezt az igeverset!). Ő is mennyei elhívásban részesült, és jutalmat kapott az Atyától. A céltudatosságot illetően „ilyen értelemben legyünk” (15.v.). Az őszinte önvizsgálat újra megerősíti bennünk ezt a mennyei célt, jó irányba állít, és megmutatja az utat. Az apostol így állítja önmagát és másokat is követendő példaként elénk (17.v.).
A Krisztusba vetett hit elsősorban nem a földi életre, hanem a mennyeire irányul, aminek azonban erre az életre is vannak kihatásai. Az Úr Jézusban nem csupán életünk megjobbítóját látjuk, hanem a Megtartót, „mert a mi országunk mennyekben van” (20.v.). Kérd Őt, hogy vezessen el oda!
János Levente
