2021. december 1., szerda

DÉLELŐTT | 
Dávid trónjának örököse a Megváltó

Igehely: Lk 1:30-33; Kulcsige: Lk 1:32 „Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját.”

Isten ígérete, amit Dávid királynak mondott: „házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz” (1Sám 7:16), az Úr Jézusban teljesedik be. Isten jelentette ezt ki Gábriel angyal által Jézus anyjának, Máriának. A Megváltó tehát Dávid trónjának örököse is: „Ő pedig uralkodik… örökké” (33.v.). A Magasságos Fia személyében olyan király foglalta el Dávid trónját, aki örökkévaló Istenként uralkodik. Ugyanakkor az Atya Isten a Fiát tette mindenek Urává és Királyává: „az Ő lábai alá vetett mindent” (Ef 1:22), így ültette Őt újra jobbjára a mennyekben.

Az örökkévaló Király uralkodása nem egy földterületre korlátozódik, és nem egy népre. Az uralkodása, fennhatósága kiterjed a világmindenségre, mindenre és mindenkire. Mégsem él hatalmával – egyelőre – csak azoknak életében, akik mint hőn áhított Királynak, önként vetik magukat uralma alá.

Mit tesz népével az Örökkévaló Király, Isten Fia, a Megváltó? Milyen hatással van az Úr Jézus uralkodása életünkre? Hogyan tehetem Őt egész életem fölött úrrá, királlyá?

János Levente

DÉLUTÁN | 

Várván vártam az Urat

Igehely: Zsolt 40:1–5; Kulcsige: Zsolt 40:2 „Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.”

A ma esti áhítatban egy hálaadó zsoltár részletét olvastuk. Ez egy összefoglalás arról, hogy nem hiába várjuk az Urat! A Krisztusvárás nemcsak az Úr Jézus második eljövetelében merül ki, mert Ő „biztos segítség a nyomorúságban” is (Zsolt 46:2).

Mire tanít, biztat minket Dávid bizonyságtétele? Ha bajba jutottunk, kérhetjük és számíthatunk az Úr segítségére. Ő meghallgat, irgalmasan lehajol hozzánk, és kiment (2.v.). Biztonságba helyez, megmenekülünk (3.v.). A szánk megtelik hálaadással, és dicsérjük Őt. Sokan, a történteket látva, felbuzdulnak az Úr iránti bizalomra és tiszteletre (4.v.). Boldog, és nem csalódik az, aki megtanulta az Úrra bízni életét (5.v.).

Dávid megtanult várni az Úrra, a Szabadítóra, amikor éveken keresztül menekülnie kellett Saul király elől. Sokszor úgy tűnt, az Istentől kapott ígéretei nem fognak beteljesedni. Többször is élet-halál között hányódott hithajójában, de nem veszett oda a miértek tengerébe és a keserű önsajnálat mélységébe. Zsoltárai még évezredek múltán is milliókat megérintenek, bátorítanak, hogy bizalommal folyamodjanak az Úrhoz. Hívd és várd az Urat te is!

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 34:1-17 Kulcsige: 2Krón 34:3 „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, az Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól.”

Mekkora ajándék, ha egy ifjú nem csak az életet fedezi fel, hanem abban Isten kegyelmét és vezetését is. Az ifjúság egyik legpozitívabb jellemzője az elszántság. Amíg az idősebbek könnyebben belenyugszanak a változhatatlanba, megszokják a visszás állapotokat az egyházban, társadalomban egyaránt, addig az ifjúságnak van érzéke arra, hogy ne legyen olcsó megalkuvó, állhatatosan kitartson egy nemes cél érdekében.