2021. augusztus 7., szombat

DÉLELŐTT | 
Jézus méltó helye

Igehely: Zsid 1:13-14; Kulcsige: Zsid 1:13 „Az angyalok közül kinek mondta valaha: «Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem»?”

Ezen a héten megvizsgáltuk az Úr Jézus Krisztus viszonyulását a teremtéshez, a végidőkhöz, az Atya Istenhez, az angyalokhoz és az emberekhez. Láttuk az Igében, a mai korban az Ő nagyságát. Igazából idáig akart eljutni az író is: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra…” (Zsid 12:1-2/a) Nézzünk fel oda, ahová – küldetését befejezve – megérkezett, és ahonnét vissza fog jönni, hogy mint „királyok Királya és uraknak Ura” (Jel 19:16) megítélje a földet és a rajta lakókat. Hol van Ő? A Zsid 1:13 azt mondja: „Ülj az én jobbomra…” Ez a legméltóbb hely. Már kezdetben is ott volt. Istennel egyenlőként.

Mit üzen ez nekünk? Mi lesz velünk? Jézus azt mondta: „…ha majd elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” (Jn 14:3) Jézus nem hagy el minket! Magához visz – a mennyei dicsőségbe.

Összekapcsolódott az életed már Jézussal – halálában, feltámadásában? Ha igen, akkor várhatod a Vele való örök boldogságot!

Csuhai József

DÉLUTÁN | 

Egymagában hordozta vétkeinket

Igehely: Ézs 53:1–5; Kulcsige: Ézs 53:4 „Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.”

Vasárnap úgy indult ez a sorozat, hogy Mózes életét vizsgáltuk, és azt láttuk, hogy Isten a krízisekből mindig úgy vitte tovább, hogy megmutatta hatalmát, és megváltoztatta őt és környezetét! Mózesnek szüksége volt a formálódásra, és arra, hogy társakat kapjon a szolgálat terhének hordozásához. Most Jézust látjuk a kereszten – egy régi prófécia leírása alapján -, és valóban kérdés bennünk: nem lehetett volna másképpen? Jézusnak is komoly krízis helyzet volt a Golgota, hiszen így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár: mindazonáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” (Mt 26:39) Jézus tudta, hogy ebből a krízisből (ami nem az Ő problémája alapvetően, hanem a miénk) úgy jön ki győztesen, ha mint áldozati Bárány, némán hagyja, hogy vére kifolyjon. Sokan jöttek, hogy rávegyék: szálljon le a keresztről vagy hívja a mennyei hadsereget, és meneküljön. Ő ellenállt ezeknek a kedves, de mégis sátáni szavaknak. Engedelmessége és szeretete ott tartotta a kereszten. Győzelmes halála nekünk szabadságot hozott – a bűn láncaiból -, és életünk végén Nála folytathatjuk utunkat. Ő él, és uralkodik. Visszajön értünk. Bízz benne! Fogadd el segítségét!

Csuhai József

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 34:1–11 Kulcsige: Zsolt 34:2 „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.”

Sokszor úgy érezzük, megszégyenítenek bennünket Dávid zsoltárai. Egy másik szövetségben élt, istenismeretre is kevesebb lehetett, mint nekünk, mégis annyira túlcsordul belőle a hálaadás és az Isten dicsérete, hogy az mindenképp példa számunkra. Te mivel szoktál dicsekedni, kimondva vagy kimondatlanul? „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lk 6:45b). Be kell látnunk, hogy annyi mindennel megtelik a szívünk, ami nem Isten dicsérete, legyen az akár aggódás, félelem vagy a kívánságaink betöltésére való igyekezet.