2021. augusztus 7., szombat

DÉLELŐTT | 
Jézus méltó helye

Igehely: Zsid 1:13-14; Kulcsige: Zsid 1:13 „Az angyalok közül kinek mondta valaha: «Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem»?”

Ezen a héten megvizsgáltuk az Úr Jézus Krisztus viszonyulását a teremtéshez, a végidőkhöz, az Atya Istenhez, az angyalokhoz és az emberekhez. Láttuk az Igében, a mai korban az Ő nagyságát. Igazából idáig akart eljutni az író is: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra…” (Zsid 12:1-2/a) Nézzünk fel oda, ahová – küldetését befejezve – megérkezett, és ahonnét vissza fog jönni, hogy mint „királyok Királya és uraknak Ura” (Jel 19:16) megítélje a földet és a rajta lakókat. Hol van Ő? A Zsid 1:13 azt mondja: „Ülj az én jobbomra…” Ez a legméltóbb hely. Már kezdetben is ott volt. Istennel egyenlőként.

Mit üzen ez nekünk? Mi lesz velünk? Jézus azt mondta: „…ha majd elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” (Jn 14:3) Jézus nem hagy el minket! Magához visz – a mennyei dicsőségbe.

Összekapcsolódott az életed már Jézussal – halálában, feltámadásában? Ha igen, akkor várhatod a Vele való örök boldogságot!

Csuhai József

DÉLUTÁN | 

Egymagában hordozta vétkeinket

Igehely: Ézs 53:1–5; Kulcsige: Ézs 53:4 „Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.”

Vasárnap úgy indult ez a sorozat, hogy Mózes életét vizsgáltuk, és azt láttuk, hogy Isten a krízisekből mindig úgy vitte tovább, hogy megmutatta hatalmát, és megváltoztatta őt és környezetét! Mózesnek szüksége volt a formálódásra, és arra, hogy társakat kapjon a szolgálat terhének hordozásához. Most Jézust látjuk a kereszten – egy régi prófécia leírása alapján -, és valóban kérdés bennünk: nem lehetett volna másképpen? Jézusnak is komoly krízis helyzet volt a Golgota, hiszen így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár: mindazonáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” (Mt 26:39) Jézus tudta, hogy ebből a krízisből (ami nem az Ő problémája alapvetően, hanem a miénk) úgy jön ki győztesen, ha mint áldozati Bárány, némán hagyja, hogy vére kifolyjon. Sokan jöttek, hogy rávegyék: szálljon le a keresztről vagy hívja a mennyei hadsereget, és meneküljön. Ő ellenállt ezeknek a kedves, de mégis sátáni szavaknak. Engedelmessége és szeretete ott tartotta a kereszten. Győzelmes halála nekünk szabadságot hozott – a bűn láncaiból -, és életünk végén Nála folytathatjuk utunkat. Ő él, és uralkodik. Visszajön értünk. Bízz benne! Fogadd el segítségét!

Csuhai József

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.