2021. augusztus 16., hétfő

DÉLELŐTT | 
Indokolatlan istenkísértés

Igehely: Zsid 3:7-9; Kulcsige: Zsid 3:9 „Ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át.”

Izráel fiai megkísértették az Urat, amikor azért lázadtak, mert a pusztában nem volt víz. Azzal, hogy „Közöttünk van-e az Úr, vagy sem?” kételkedtek az Ő jelenlétében és gondviselésében. A Sátán megkísértette Jézust, amikor azt tanácsolta neki, hogy ugorjon le a templom párkányáról. Ha megteszi, ez istenkísértés lett volna, csupán csak egy mutatvány, ami nem egyezik az Atya akaratával.

Istent kísérteni azt jelenti: kipróbálom, milyen messze mehet el az ember, mielőtt az Úr büntetését magára vonja. Az ember megpróbálja kihasználni Őt, szükségtelen veszélynek teszi ki magát, várva a szabadítást. Kísértjük Istent, ha panaszkodunk és zúgolódunk, mert olyankor jelenlétét, hatalmát és jóságát kérdőjelezzük meg. Mindig kísértjük az Urat, amikor kivonjuk magunkat akarata alól, és a magunk akarata szerint cselekszünk.

Ha halljuk az Ő hangját, és értjük az akaratát életünkre nézve, ne keményítsük meg a szívünket, hanem engedelmeskedjünk neki! Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet, Ő hatalmas és veled van!

Fűrészes-Szálasi Rudolf

DÉLUTÁN | 

Ábrahám, a hívők atyja

Igehely: 1Móz 12:1–9; Kulcsige: 1Móz 12:3 „Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”

Ábrahámot mindhárom nagy monoteista világvallás: a judaizmus, a kereszténység és az iszlám is atyjának tekinti. Nekünk, keresztyéneknek ez a kapcsolat lelki jellegű. Isten elhívta Ábrahámot, hogy hagyja el otthonát, és ezt mondta neki: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (1Móz 12:3). Ábrahám a hívők atyja. Életével és Istennel való kapcsolata által bemutatja a keresztyén élet néhány alapvető elemét:

Engedelmes volt: „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívta Isten, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy” (Zsid 11:8). Reménysége mindig Isten igéjéből fakadt: „Hit által kapott erőt arra is, hogy a meddő Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette” (Zsid 11:11). Bízott Isten megváltási tervében: hitének legnagyobb próbája volt, amikor Isten arra kérte, hogy áldozza fel Izsákot a Mórijjá hegyén.

Isten barátjának nevezi az Ószövetség Ábrahámot. Élete a hittel jellemezhető, engedelmessége, és az Úr ígéreteiben vetett bizalma példa arra, hogy milyen legyen a hiteles keresztyén élete.

Fűrészes-Szálasi Rudolf

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 13:16–32 Kulcsige: ApCsel 13:22 „Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: «Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.»”

Igeszakaszunk úgy utal Dávidra, mint Isten szíve szerinti férfira. Minden bukása és kudarca ellenére így emlékezik meg róla az Újszövetség. Pedig csak annyira volt tökéletes, mint bármelyik kisgyermek, akit az édesapja végtelenül szeret. Isten Dávidban való örömének nem a Dávid teljesítménye, hanem az Ő szíve volt az oka.