2020. május 23., szombat

DÉLELŐTT | 
Krisztushoz méltóan élve, dicsőségébe hív bennünket

Igehely: 1Thessz 2:11-12; Kulcsige: 1Thessz 2:12 „Intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.”

Vasárnap azzal kezdtük a hetünket, hogy Isten örökösei vagyunk. Ma arról olvashatunk, hogy Isten hív, vár minket ebbe az örökségbe, az Ő országába, Királyságába, örök dicsőségébe. Igen, Isten a szeretetét abban is megmutatja, hogy meg akarja osztani velünk mindenét, Önmagát. Ez számunkra felfoghatatlan. Egy földi méltóság falakat épít, testőröket fogad, mindent elkövet, csak ne jussunk közel hozzá, és igazából nem osztja meg mindenét, ha egyáltalán valamit megoszt.

Hadd álljon itt Péter apostol leveléből is egy idézet, attól az apostoltól, aki osztozott Jézus szenvedésében, és Isten dicsőségét élvezi: „A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el titeket Krisztusban, miután rövid ideig szenvedtetek, ő maga fog teljessé, erőssé, szilárddá és állhatatossá tenni” (1Pt 5:10 Revideált Károli). Isten hívását el lehet fogadni, és el lehet utasítani. Döntsünk jól!

Imádkozzunk most azokért, akik még nem fogadták el Isten hívását, hogy engedve annak, üdvösségre jussanak!

Kondács Gábor

DÉLUTÁN | 

Örömmel jöttök ki

Igehely: Ézs 55:8-13; Kulcsige: Ézs 55:13 „Bizony, örömmel vonultok majd ki, és békességben vezetnek titeket. A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és a mező fái mind tapsolnak.”

Esti igeszakaszunk 12. és 13. verse egy csodálatos jelenségről számol be. Csodálatos megújulás képe tárul elénk, amit Isten szava hozott létre. Egészen biztos vagyok benne, hogy nem hiába olvastuk ezen a héten az Igét. Ez az IGE testté lett, és lakozott közöttünk. Ez pedig nem más, mint Jézus Krisztus, aki önmagáról azt mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet”. Jézus Krisztus kijelentése nem tért vissza üresen. Milliók életét változtatta meg. A sivár szívek kivirágoztak. A megszomorodott szívek ujjongtak. A sebzett szívek meggyógyultak. Ahol halál volt, élet fakadt. Ahol békétlenség volt, békesség jelent meg.

Kedves olvasó! Megtiszteltetés volt számomra, hogy együtt tölthettük ezt a hetet. Nem tudom, milyen élethelyzetben voltál a héten, és nem tudom, most milyen élethelyzetben vagy. Egyet tudok: Fogadd el Isten szeretetét, és élvezd! Használd ki minden pillanatát, és tarts ki hűséggel életed végéig! Elnyered az élet koronáját, és beléphetsz az örökségedbe.

Béke legyen veled!

Kondacs Gábor

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.