2020. január 22., szerda

DÉLELŐTT | 
Mit kezdenek a disznók a gyöngyökkel?

Igehely: Mt 7:1-6; Kulcsige: 7:6 „Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket.”

Erről az igéről Roboám, Júda királya jutott az eszembe, aki a templom elrabolt arany kincseit rézzel helyettesítette (2Krón 12). Az apja által készített arany eszközöknek csak a csillogása maradt meg, de nem az értéke. A kutyáknak az Isten népe szentségére fáj a foguk, mondja ez az igevers. Ahogyan a menyasszony legnagyobb értéke a vőlegényét váró tisztasága, úgy Krisztus menyasszonyának, a gyülekezetnek is a legnagyobb értéke a szentsége. Nem a szép imaházainkért, áldozatkész, szerető közösségi életünkért gyűlöl minket a világ és a Sátán, hanem az Isten számára elkülönített életünkért, szentségünkért.

A gyöngy – a homokszemből formált kincs – a kagyló hosszú szenvedéséneknek az eredménye. Kár, ha ez az értékes gyöngyszem a disznók elé kerül. Szomorú, amikor egy jóhírű ember vagy gyülekezet erkölcsi bukás vagy közömbösség miatt a romlásba süllyed. Imádkozzunk azért, hogy féltve őrzött kincseinket ne tapossa meg az ellenség. Kérjük Isten oltalmát gyermekeinkre, hogy az erkölcsileg elromlott világban tartsák értéknek a tisztaságot és a szentséget.

Kovács Barna

DÉLUTÁN | 

A szelíd Mózes Isten védelmében

Igehely: 4Móz 12:1-16 (12:1-13:1); Kulcsige: 4Móz 12:2-3 „Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az Úr? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az Úr meghallotta. Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb.”

Olyan nehéz csendben maradni, amikor méltatlan vádak érnek testvéreid részéről! Emlékszem „testvéri órákra”, amikor csak úgy röpködtek a vádak és a lejárató szavak. Olyankor nem sokan gondoltak arra, hogy vajon az Úr meddig tűri ezeket. Mózes nem élt vezetői tekintélyével, szónoki képességeivel, és az is lehet, hogy a Bibliába se került volna be ez az incidens, ha Isten nem lép közbe ilyen határozottan, hogy megvédje alázatos és szelíd szolgáját. Hogy mi tette Mózest ilyen szelíd emberré? Erre nem tudunk kimerítő választ adni. De ő az az ember, aki az égő csipkebokornál átéli az Isten jelenlétét, Egyiptomban a tíz csapás idején kézzel foghatóan érzi az Ő erejét, később 40 napot tölt a hegyen az Ő szentségében, ez mind hozzájárult jellemének formálásához. Mi hol tanuljuk a szelídséget és az alázatot?

Mirjám a legsúlyosabb büntetést kapta azzal, hogy Isten elment tőle. Csodálom Mózest, aki a sértődés legapróbb jelét sem adja, és máris közbelép a testvére érdekében. Micsoda önzetlen viselkedés! Ezt is csak az Istennel való csendességben tanulhatjuk.

Kovács Barna

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?