2020. február 12., szerda

DÉLELŐTT | 
A házasság ellenségei: irreális elvárások

Igehely: 1Kor 10:11-13; Kulcsige: 1Kor 10:13 „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.”

Ha megkérdeznénk házasság előtt álló fiatalokat, hogy mit várnak a házasságtól, bizonyára különféle válaszokat kapnánk. Viszont a legtöbben azt gondolják a házasságkötés előtt, hogy egy jó házasság boldoggá teheti az embert. Azonban, aki a házasságtól várja, hogy boldoggá tegye az életét, előbb-utóbb csalódni fog. Főleg, ha megtéretlen, önző szívvel lép a házasságba.

Természetesen a házastársak egymással szemben támasztott irreális elvárásai is csalódáshoz, kiábránduláshoz, konfliktusokhoz és komoly válsághoz vezetnek a házasságban. Az a házastárs, aki számára az elvárásokon van a hangsúly és nem a saját kötelességei teljesítésén, azt fogja tapasztalni, hogy nem mindig úgy történik minden, ahogyan ő elvárta.

Érdemes megtanulnunk, hogy a házasság nem az Ígéret Földje. Inkább a pusztai vándorláshoz hasonlít. Végigjárhatjuk a pusztát lázadozva, mint a régi zsidók, vagy együtt gyalogolhatunk az Ígéret Földje felé, mert előttünk megy az Úr felhő-, illetve tűzoszlopa.

Milyen elvárásokkal léptél a házasságba? Irreális elvárások helyett, hogyan mutatod ki inkább megbecsülésedet házastársad iránt?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Megmosattatok

Igehely: 1Kor 6:9-11 „Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Pedig néhányan ilyenek voltatok: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.”

A Krisztusban hívő ember életében nyilvánvaló különbség tapasztalható a megtérés előtti és a megtérés utáni életvitel között. Ezt a különbséget egyedül Isten bűnbocsátó és újjászülő kegyelme eredményezi. Pál apostol is erre figyelmezteti levelének olvasóit.

Az első századi Korinthus erkölcsi fertője ismert volt abban az időben. Annak idején még Pál is megrettent a gondolattól, hogy egy ilyen romlott városban kell hirdetnie Krisztus evangéliumát. Ezt saját maga vallotta meg, amikor arról tett bizonyságot, hogy erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelent meg közöttük. (1Kor 2:3) Az, hogy egyáltalán létezhetett Korinthusban keresztyén gyülekezet, Isten csodája volt. Mert a gyülekezet tagjai megmosattak erkölcstelenségükből, megszentelődtek és meg is igazultak Jézus Krisztus megtisztító vére és a Szentlélek munkája által.

Bűneinket természetesen ma sem a keresztség vize mossa le, hanem egyedül Megváltónk Golgotán értünk folyt vére. A bemerítés ugyanis „nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által.” (1Pt 3:21)

Horváth Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.