2019. május 7., kedd

DÉLELŐTT | 
A segítségnyújtás boldogsága

Igehely: Zsolt 41:1-14; Kulcsige: 41:2 „Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr.”

Sok nyomorúságot, betegséget látunk a környezetünkben, néha pedig mi is ilyen helyzetbe kerülünk. Ilyenkor kérdések merülnek fel bennünk, és milyen jó, hogy a Bibliában válaszokat is találunk ezekre, miközben reménységgel várjuk az Isten ígéreteinek a beteljesülését. Az Ige szerint nemcsak magunkért, hanem másokért is felelősek vagyunk, és mások terhét is hordoznunk kell alkalom adtán. A 2. igeversben olyan ígéretet találunk, hogy Istennek gondja van azokra, akik segítenek a szükségben levőkön. Az Ő szava pedig megáll, ezért nem kell félnie a jövőtől annak, aki az irgalmas samaritánus példáját követi. A hívő emberek segítségnyújtása, beteglátogatása a mennyország illatát juttatja el a szükségben levőkhöz. Így megtapasztaljuk azt, hogy jobb adni, mint kapni.

Kérjük az Urat, hogy adjon látó szemeket, érző szívet és cselekvőkészséget mások szükségei iránt. Segítsen a Mindenható, hogy az ilyen szolgálatok szebbé tegyék a világot ma is körülöttünk, és ajándékozzon meg az ebben rejlő örömmel!

Szabó Róbert

DÉLUTÁN | 

Anyai aggódás

Igehely: Lk 2:41-48

A Jóisten olyan felelősséggel ruházott fel bennünket, amely alkalmassá tesz arra, hogy gondoskodni tudjunk szeretteinkről. Egy családon belül főleg az édesanyák életében figyelhető meg a féltő, máskor aggódó viselkedés gyermekeik iránt. Az Ige nem a könnyelműségre bíztat bennünket, hanem arra bátorít, hogy magunkról és másokról is képesek legyünk gondoskodni. Sokan szorulnak védelemre, felügyeletre, táplálékra, bátorításra vagy akár feddésre. Mária és József is felelősséggel nevelték gyermekeiket, és aggodalommal telt meg a szívük, mikor a tizenkétéves gyermek elveszett, és csak pár nap múlva került elő. Sok fölösleges aggodalmat tud a sátán is becsempészni az ember szívébe, amely káros hatással van ránk és kapcsolatainkra. Ma arra bátorít bennünket az Ige, hogy vizsgáljuk meg szívünket, és tegyük félre félelmeinket, aggodalmainkat hit által. „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6:33-34)

Szabó Róbert

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.