2019. június 24., hétfő

DÉLELŐTT | 
A második látomás: négy szarv és négy kovács

Igehely: Zak 2:1-4 (1:18-21); Kulcsige: 2:2 „Azt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mik ezek? Ő pedig így felelt nekem: Ezek a szarvak szórták szét Júdát, Izráelt és Jeruzsálemet.”

A próféta első éjszakai látomása arra int (Zak 1:7-15), hogy ha az Úr országa eljövetelének még semmilyen jele nem is mutatkozik, akkor se veszítsük el a reményt. Miután a képek lejátszódtak a próféta lelke előtt, több kérdés merült fel benne. Azonban azt megértette a látottakból, hogy amikor a világtörténelemben még semmi sem mozdul, és a pogányok magabiztosan élik világukat, a mennyben már el van készítve a jövő. Az események nem a földi körülményektől, hanem a mennyei döntéstől függnek.

Feltűnő a földi és az égi világ közötti éles választóvonal. Fontosabb erre a mennyei világra figyelni. A fenti világban az eljövendő üdvösségi rend és annak tisztségei már ki vannak jelölve. Sőt, ebből a látószögből tekintve azok az események már le is zajlottak, amelyeknek még csak ezután kell bekövetkezniük. Már készen állnak Istennél azok az erők is, amelyek az Ő akaratának ellenálló országokat eltakarítják az útból. A szarvak azok a büszke hatalmak, melyek Júdát és Jeruzsálemet szétszórták. Zakariás látomásában az értelmező angyal ezeknek a letörését már akkor megmutatta, mielőtt bárki a történelmi színen megjelent volna. A szabadítás egyedül Isten műve lesz. Sőt, egyedül neki van joga megtenni azt.

Hetényi Attila

DÉLUTÁN | 

Halfogás és adófizetés

Igehely: Mt 17:24-27

Ó, de kicsinyesek tudunk lenni, még mi, tanítványok is! Kell-e adót fizetni? Hányszor kell megbocsátani felebarátainknak? Kiknek vagyunk az adósai? Ki felé tartozunk megbecsüléssel, szeretettel, figyelmességgel? És ki felé nem tartozunk semmivel? Mi a kötelező minimum? És mi az, ami már elismerésre is méltó?

Az Úr Jézus úgy is tett csodát, hogy jelen se volt, csak a tanítványát bízta meg vele. De csodái célja nem az, hogy elkápráztasson. Hiszen jelen esetben Péteren kívül tanúja se volt annak, hogy a hal szájában ott volt az adópénz. De az Úr botránkoztatni sem akart. Hiszen Ő nem csupán a zsidó „fiak” közül volt egy, hanem Ő volt a Fiú. Tehát nem volt köteles templomadót fizetni. Ez a csoda tehát kettős természetű: a hal szájában ott volt a befizetendő összeg, de még nagyobb csoda volt ennél Jézus alázata.

A csodáit az Úr Jézus mindig az emberek érdekében tette. Megnyitotta a vakok szemét, talpra állította a bénát, parancsolt a viharnak, halottakat támasztott fel. Ezek az Ő messiási küldetését igazoló csodái. A mi részünk csupán annyi, hogy megtesszük, amit Ő parancsol, akadékoskodás nélkül és pontosan.

Hetényi Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Jer 22:10-19 Kulcsige: Jer 22:15b-16 „De törvényesen és igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! Jogához segítette a nincstelent és szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem – így szól az Úr.”

Az emberek általában törekszenek valamilyen módon az elismerésre. Igyekszenek, ha nem is maradandót, de pozitív hagyatékot tudni maguk mögött. Vannak, akik fizikai létesítményeket hoznak létre, mások szellemileg alkotnak nagyot, irodalom, zene területén. Egyeseknek szobrokat emelnek, másokat más módon ismernek el, jegyeznek az utókornak. A talentumait, tehetségét, tudását, tapasztalatait, hitét mindenki szeretné kamatoztatni legjobb belátása szerint.