2018. szeptember 27., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Rablók barlangja

Igehely: Jer 7:8-15; Kulcsige: Jer 7:11 „Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet rólam neveztek el? Majd én is annak nézem! – így szól az Úr.”

Isten nem gyönyörködik a meg nem változott ember istentiszteletében, melyet vallásosan végez, hanem az ember megtérésében gyönyörködik. Ezt Jeremiás idején valamiért nem értették. Úgy gondolták, hogy az Isten tisztelete egyenlő a mózesi előírások megcselekvésével. Vagyis, ha a törvényben előírt áldozatot mutatom be, akkor az egy jó istentisztelet. Az nem baj, ha folyamatosan vétkezek, csak amikor az Isten templomába megyek, a megfelelő áldozatot mutassam be. Isten elküldte Jeremiást, hogy elmondja: ez nem így működik. Az áldozati szertartás rendje nem azért van, hogy ti annál nyugodtabban vétkezzetek. S mivel nem ez az első figyelmeztetés, ez lesz az utolsó abban az értelemben, hogy eldöntött dologként közli: a templom nem marad meg, mert rablók barlangjává tették. A rablók barlangja az a hely, ahova a rablók nem azért mentek, hogy megváltozzanak, hanem azért, hogy a következő lecsapást kiterveljék. Mi is sokszor beleesünk ebbe a vallásos gondolkozásba. Isten azt akarja, hogy az újjászületett ember a bűnöknek egyre inkább hátat fordítson, és az élete ne egy körforgás legyen (bűn-megtérés-bűn stb), hanem egy növekedés, ami arról szól, hogy: egyre jobban kiábrázolódik bennünk a Krisztus.

Ferenczi Lajos

DÉLUTÁN | 

Saul viszonyulása Dávidhoz

Igehely: 1Sám 18:5-16

Saul egy olyan lejtőre lépett, ahonnan már nem volt visszaút. Isten az engedetlensége miatt eldöntötte, hogy a királyság nem marad a családjában. Bár Saulnak nem volt szeme látni ezt a szellemi döntést, azt azonban észrevette, hogy Dávidnak másképpen sikerülnek a dolgai, mint neki, vagy bármely másik hadvezérének. Ez még nem ütött szeget a fejébe, de amikor tudatosult benne egy körtánc alkalmával, hogy a nép előtt is világos a helyzet, elkezdett rossz szemmel nézni Dávidra, és elkezdte félteni tőle a királyságot.

Amikor testvéred sikeresebb, mint te, és úgy néz ki, hogy akár föléd is emelkedhet, soha ne keresd a megoldást az ő eltávolításában, hanem nézz körül saját házad táján. Ha nem engedetlenség, vagy valami Istennek nem tetsző van a dologban, akkor tarts ki, mert az adott élethelyzetben, melybe Isten állított, a kitartásod jutalmazva lesz. „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.” (Zsid 10:36-38)

Ferenczi Lajos

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?