2018. október 24., szerda

DÉLELŐTT | 
Isten viszonya a gonoszhoz és a hívőhöz

Igehely: Hab 2:2-20; Kulcsige: Hab 2:4 „Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.”

A XX. századra kialakult egy erőteljes Biblia- és valláskritika. Egy alkalommal egy találkozón a „művelt és okos” előadó meggyőzően „bizonyította”, hogy nincs Isten és az egész keresztyén hit csak önámítás. Az előadás végén, amikor a résztvevők hozzászólhattak és kérdezhettek, felállt egy idős néni. Elmondta, hogy korán özvegyen maradt és nyolc gyermeket kellett egyedül felnevelnie. Közben állandóan kérte Istent, hogy segítse meg. A gyermekek felnőttek és becsületes emberként lettek a társadalom tagjai. Ezt ő Istenbe vetett hitének, és az Úr segítségének tulajdonítja. De – kérdezte az előadót – MIT ÉRT EL ÖN A HITETLENSÉGÉVEL? Istennel kapcsolatban a legnagyobb „bizonyíték”, ha hittel kérjük, hogy segítsen és vezessen minket, és elkötelezzük magunkat a parancsai teljesítésére. Ekkor beteljesedik Jézus szava: „ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok” (Jn 7:17). Ezzel a készséggel gyakoroljuk naponta, hogy „az igaz ember a hite által él”.

Mondj példát az életedből, amikor Istenbe vetett hittel szabadultál ki egy nehézségből! Hogy lehet hitből élni?

Balogh Barnabás

DÉLUTÁN | 

A becsületes tartós jövője

Igehely: Préd 8:9-13

„Mivel nem ítélkeznek azonnal a gonosz tettek fölött, azért van tele az embereknek a szíve gonosz törekvésekkel, úgyhogy a vétkes százszor is követhet el gonosztettet hosszú időn át” (11. v.). Ez az igevers egy nagy dilemmára ad választ: miért megy jól a gonoszoknak, és miért szenvednek az Istenre figyelő emberek. A lényeg: Istennek van ideje és – ha nem is a mi elvárásunk szerint – de végül mindenki megkapja, amit megérdemel. Egy felmentés van az Isten ítélete alól, ha mi ítéljük meg magunkat, és elfogadjuk, hogy gonoszságaink, bűneink árát Krisztus már megfizette a Golgotán. Aki ezt nem fogadja el, annak „nem lesz jó dolga”. Salamon bölcs mondásai a földi élet dolgaival kapcsolatban tanácsolnak minket, hogy a „nap alatt” elboldoguljunk és reménységünk lehessen a jövőre nézve. Ő azt tudta, hogy az istenfélőknek lesz jó dolguk, mert Őt félik. Mi már azt is tudjuk, hogy miért. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy ha valaki hisz benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.

Balogh Barnabás

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 15:12–18 Kulcsige: 5Móz 15:16 „De ha azt mondja neked: Nem megyek el tőled! – mert megszeretett téged és házad népét, mert jó dolga volt nálad.”

Különböző kapcsolatokban vagyunk jelen e világban. Ezek közül említek néhányat: társ, szülő, gyermek, testvér vagy szolga és úr viszonyában élünk. A Bibliának minden kategóriára megvan a tanítása, hogy a szerepek ne ütközzenek, hanem inkább harmonizáljanak. Mint ahogyan a teremtett világban is megvan az összhang, úgy az emberi társadalomban is meg kell, hogy legyen. Az egyházban, Krisztus népe közt is nagy ennek értéke. Az Ószövetség, de az Újszövetség is rendelkezik azokkal a tanításokkal, amit be kell tartani és követni kell.