RMBGySz*

2018. október 22., hétfő

DÉLELŐTT | 

Igazságos-e gonosszal büntetni?

Igehely: Hab 1:12-2:1; Kulcsige: Hab 1:17 „Hát örökké kivetheti hálóját, és gyilkolhatja a népeket kíméletlenül?!”

Nem mindig értjük Isten munkáját. Sőt, az sem biztos, hogy mindig egyet tudunk érteni a részletekkel. Természetesen, az ilyen gondolatainkat nem engedjük felszínre se jönni… Igazunk van, ha így teszünk Isten gyermekeiként? Nem gondolom. A kisgyermekekre éppen az a jellemző, hogy beszélnek. Őszintén. Ami a szívükön, az a szájukon. És „ilyeneké a mennyek országa” (Mt 9:14). Habakuk sem tudta feldolgozni, amikor azt látta, hogy „a bűnös tönkreteszi a nála igazabbat”. Mi segített mégis neki? Az, hogy vallást tett az Úr mellett (12-13a), akihez tartozott, őszintén kimondta, amit nem értett meg (13b-17), Istenétől várta a választ, miközben az „őrhelyére állt”.

Az Úr Jézus a világok Ura. Neki mindenre tekintettel kell lenni, miközben kormányozza a világmindenséget, és végső céljához vezeti, ami az újjáteremtés. Mi nem tudjuk felfogni sem hatalmát, sem munkáját, csak egy-egy pici részletet abból. Ezért nincs bölcsebb hozzáállás, mint a prófétáé: teljes őszinteség és teljes bizalom felé:

„Mondd el Uradnak,...  Ő igaz és jó barát! / Nincs más hívebb, senki sem e földön, Mondd Jézusnak egyedül!” (HH 208)

Hogyan fér össze Isten általunk gondolt természetével, hogy gonoszt gonosszal büntet? Mit tanulhatunk a prófétától az először érthetetlen helyzetek kezeléséről?

Balogh Barnabás

DÉLUTÁN | 

Az Úr igazságos ítélete

Igehely: Zsolt 97:1-12

Ez az Ige bátorító válasz a délelőtti dilemmára, amikor Isten gyermeke nem értette az élet eseményeiben Isten munkáját. Itt a zsoltáríró világosan látja, hogy „uralkodik az Úr!” – és ez teljesen egyértelmű, hiszen az „egek hirdetik igazságát, minden nép látja dicsőségét”. A megszégyenülő bálványimádók is azt erősítik meg bennünk, hogy érdemes volt az Úrban bízni, akkor is, amikor nem értettük, hogy mit miért tesz vagy enged meg. Az is bátorító, hogy Isten nyilvánvalóvá teszi igazságos ítéleteit övéi előtt (8. v.), akik természetesen örülnek és vigadnak ezt látva. Megerősödnek hitükben és magasztalják Őt. Bátorságot kapnak a bizonyságtételre, és újból elkötelezik magukat Isten szent nevének magasztalására és a bizonyságtételre (9-10. v.).

Amikor szembenézünk életünk sok kérdésével, kihívásával, bátorítson bennünket ez az Ige, arra, hogy érdemes bízni az Úrban, neki egyenként gondja van ránk, megőriz minket, ameddig el nem végezzük munkánkat a földi életben, és van hatalma kimenteni a bűnösök kezéből (10. v.).

Balogh Barnabás

2018.10.22.