2018. október 12., péntek

DÉLELŐTT | 
Jót kívánj és tegyél másnak!

Igehely: Róm 13:8-14; Kulcsige: Róm 13:14 „Hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne kényeztessétek úgy, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.”

A keresztyénség nem tiltások sorozata, bár sokan úgy tekintenek rá. Igaz, hogy a tízparancsolatban inkább tiltásokkal találkozunk, de az apostol itt elmagyarázza, hogy aktív szeretettel minden törvényt be lehet tölteni. Ha arra törekszünk, hogy másokkal jót tegyünk, akkor nem kell már a korlátokra összpontosítani.

Volt egy kolléganőm, aki advent elején papírból angyalkákat készített, s azzal adta át a többieknek, hogy minden jó cselekedetre hajthatunk az angyalon egy szárnyat. Talán szerények voltunk, vagy tényleg nagyon rosszak, de karácsonyra nem sok szárnya lett az angyalnak. Pedig, ha csak egy kérdésre is válaszolunk, már azzal is jót cselekedtünk. Hát, ha még mosolyogva, kedvesen is tesszük!

Sok apró alkalommal találkozhatunk napközben a jó cselekvésére. Azzal a tudattal induljunk el minden nap, hogy Isten már előre elkészítette azokat a jó cselekedeteket, amikben járnunk kell. Nekünk csak észre kell venni és megragadni az alkalmakat.

Miben viselkedhetsz ma másképp ahhoz, hogy kimutasd szeretetedet?

Szekrényes József

DÉLUTÁN | 

Káleb vállalkozása

Igehely: Józs 14:6-15

Az általános rendelkezés szerint Kánaán földjét sorsvetéssel kellett felosztani Izráel törzsei között. Káléb azonban szó szerint veszi Isten egyik régi ígéretét és kivételt kér a szabály alól. Nem könnyítést akar elérni, épp ellenkezőleg – a legnehezebb részt kéri. A földet ugyanis először meg kellett hódítani, azon a részen pedig különlegesen erős emberek és megerősített városok voltak. Káléb nem a saját erejét akarja fitogtatni azáltal, hogy ilyen kemény ellenfelet kér, hanem az ígéret beteljesülését várja. 45 éven keresztül várt erre az ígéretre anélkül, hogy elfeledkezett volna róla és most itt a várva várt alkalom.

Isten ígéreteire úgy gondolunk, mint amikért egyedül Ő a felelős: ha megígérte, meg is adja. Most viszont egy olyan helyzetet látunk, ahol magának Kálébnek kellett megküzdenie azért, amit Isten megígért. Vegyük észre, hogy ez a mi esetünkben is fennáll. Megígérte Isten az üdvösségünket? Igen, mégis küzdeni kell érte. Ahol tehát még munkára van szükség, ne álljunk tétlen: bízzunk Isten ígéretében és ragadjuk meg a kezdeményezést.

Szekrényes József

 Napi áhítat

Igehely: Mt 14:13–21; Kulcsige: Mt 14:20 „Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral.”

Bemerítő János tanítványai elvitték az Úr Jézushoz a János halálhírét. Amikor Úr ezt meghallotta, hajóba ült, és elment egy lakatlan helyre egyedül. Elgondolkodtató az Úr reakciója, amikor eljut hozzá a szomorú hír. Elvonul, hogy egyedül lehessen. Hajóba ül, egy lakatlan helyre megy. Szüksége volt a magányra. (Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik, amikor az Úr az Olajfák hegyén sír Jeruzsálem felett: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek!” Mt 23:37a.)