2018. június 23., szombat

DÉLELŐTT | 
A könyörületes Atya

Igehely: Lk 15:17-24; Kulcsige: Lk 15:22 „Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára!”

A tékozló fiú története szemlélteti számunkra legélethűbben mennyei Atyánk egyik legszebb tulajdonságát, a könyörületet. Mire van szükségünk ahhoz, hogy Isten könyörületét megtapasztaljuk?

1. Őszinte bűnbánatra. Amikor a tékozló fiú magába szállt, akkor vett pozitív fordulatot az élete. 2. Konkrét elhatározásra, döntésre. Azt mondta: (gondolta magában) „felkelvén elmegyek és elmondom Atyámnak.” (18)

3. Konkrét cselekedetre. Amit elhatározott, azt bátran meg is tette, bármilyen nehéz is volt.

4. Hittel elfogadni a bocsánatot. Akkor is, ha ez nem mindenkinek tetszik, vagy egyeseket felháborít, mint a tékozló fiú testvérét. Te megtapasztaltad-e már személyes életedben így az Isten könyörületét? Ha nem, és ha ezt most őszintén szeretnéd, szállj magadba, bánd meg Isten és emberek előtt bűneidet, és fogadd el hittel Isten bocsánatát. Majd légy érte hálás.

Balogh Gábor

DÉLUTÁN | 

Ő sírba visz, de meg is elevenít

Igehely: Jn 11:1-16

Betánia Jeruzsálemtől keletre, kb. 3 km-re, az olajfák hegyének lejtőjén fekszik. Jézus szívesen időzött több alkalommal is az igerészben említett családnál. Lehet azt mondani, hogy lelki közelség, rokonszenv, mondjuk mai szóval, szimpátia kötötte a családhoz. Azért is üzennek Jézusnak: „Uram, íme, akit szeretsz beteg.” Ez úgy hangzott, mint egy burkolt, csendes kérés: „Jöjj és gyógyítsd meg.” És Jézus mintha nem venné figyelembe a kérést: „Ez a betegség nem halálos…” De nem hanyagolja a tények fontosságát: „… hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten fia.” Jézus szerette a családot, otthon érezte magát náluk.

Az élet hajszája, gondjai, elveszik legdrágább kincsünket, az időt, egészséget, nyugalmat, békességet. És csak fáradt, kimerült, beteges perceket tudunk adni Jézusnak. Így aztán nem tudjuk meghallani életre hívó szavát, kimerült, agyonhajszolt lelkünk, sírbarlangja mélyéből.

Vajon otthon érzi magát Jézus nálam? Otthonra talált az én lelki világomban, miután megváltóm lett? Meghallottam életre hívó szavát: jöjj ki?

Mucsi Bálint János

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:8–20 Kulcsige: ApCsel 14:11 „Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!”

Pált és Barnabást egyik nap istenítették, másnap pedig megkövezték. Döbbenetes, hogy ilyen rövid időn belül ilyen végletekre képes az ember! Míg a csoda elég volt arra, hogy Pált és Barnabást Zeusznak és Hermésznek higgyék, arra már nem volt elég, hogy az általuk hirdetett üzenetet befogadják. Látták a csodát, és úgy reagáltak, ahogy a hitük szerint természetes volt: a sánta gyógyulása csakis az istenük tette lehet. Hiába a csoda, ha az ember a saját elvárásán vagy meggyőződésén kívül nem hajlandó mást elfogadni.