2018. február 24., szombat

DÉLELŐTT | 
Szabályt alkotó vallásos igyekezet

Igehely: Lk 9:49-50; Kulcsige: Lk 9:49 „Ekkor megszólalt János: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űzött ki ördögöket, és igyekeztünk megakadályozni ebben, mert nem követ téged velünk együtt.”

János elmondta Jézusnak, hogy találkoztak egy nem hozzájuk tartozó emberrel, aki ördögöket űzött, de mivel nem tartozott hozzájuk eltiltották attól. Lényegében arról van szó, hogy valaki a Jézus nevében végezte az ördögűzést, de nem követte Jézust a tizenkét tanítvánnyal egy csoportban.

Némelyek szerint János és a többi tanítvány helytelenül járt el. Mások, ez ige alapján, úgy gondolják, hogy az egyházfelekezetek között szervezeti kapcsolatot kellene létrehozni, annak ellenére, hogy teológiailag léteznek eltérések. Jézus Krisztus viszont soha nem hagyta figyelmen kívül a meglévő különbségeket. Nem mondta azt, hogy ha valaki csodát tesz, akkor minden rendben van vele. Érdekes az is, hogy nem hívja meg ezt az ismeretlen ördögűzőt, hogy az apostolokkal együtt végezze a lelki munkát. Mindezek után elmondható, hogy nincs üdvözítő egyház, viszont van Üdvözítő Jézus Krisztus. A te életednek mi az alapja az üdvösségre nézve? Mit teszel, ha olyan emberrel találkozol, aki a vallásában bízik, de nincs igazi közössége Jézus Krisztussal?

Tóth Róbert

DÉLUTÁN | 

Visszautasított lehetőségek

Igehely: Mt 23:37

Jézus Krisztus Jeruzsálembe való bevonulása és keresztre feszítése között felzsúfolódtak az események. A nép kezdeti lelkesedése után a vallási vezetők mindenképpen le akarták járatni Jézust. Csapdába akarták ejteni Őt, de a vesztes mindig a farizeusok és írástudók vezetőcsoportja volt. Az ellenszegülés feszültsége egyre növekedett, és már egyértelművé vált a Szabadító elutasítása. Jézus szomorúságában siratja Jeruzsálemet, azért amivé vált. Jeruzsálemben, a béke városában volt a templom, ahova a választott nép és minden más nemzet is jöhetett imádni az Urat. Jeruzsálem vezetői azonban ezt a helyet az erőszak helyévé változtatták. Jézus vágya mindvégig az volt, hogy összegyűjtse, és megmentse őket. Szabadságot, békességet és boldogságot akart adni népének, de ők nem akarták ezt. Az elutasítás és annak rettenetes következménye az egész népre vonatkozott. Jézus Krisztus már azt is előre látta, ami következett az elutasítás miatt. A nagy lehetőségek ideje lejárt. Jézus kortársai nem hallották többé a tanításait, és nem látták a csodáit. Komoly figyelmeztetés ez számunkra is.

Szekrényes Pál

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:28–32; Kulcsige: Mt 21:30 „Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el.”

A két testvér példázatában kétféle válasz áll előttünk: szóbeli válasz és cselekedetekben megnyilvánuló válasz. Mindkettő megoszlik, mert bármelyik lehet igenlő vagy nemleges válasz. Az életből vett illusztráció elmondása után Jézus azt kérdezi, hogy a kettő közül melyik „teljesítette” az apja akaratát. Nem az a kérdés, hogy szóban ki válaszolt helyesen. Mi talán azt mondanánk, hogy az a jó fiú, aki azonnal engedelmesen válaszol, és később is engedelmesen cselekszik. Ez lenne az ideális, de sokszor megakadunk verbális szinten, Atyánkat kifizetjük szép szavakkal.