2018. április 30., hétfő

DÉLELŐTT | 
Példaértékű munkásélet

Igehely: Jn 5:1-17; Kulcsige: Jn 5:17 „Jézus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.”

Jézus így szólt hozzájuk: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” A harmincnyolc éve beteg embernek nagy szüksége volt a segítségre. Jézus meglátta a szükségben levőt és cselekedett. Sok évvel ezelőtt egy hideg őszi estén siettem a gyülekezetbe. Útközben szinte belebotlottam egy földön fekvő részeg emberbe. Beláttam, hogy ennek az embernek szüksége van segítségre, de rövid töprengés után mégis továbbmentem, hiszen egyedül úgysem bírtam volna vele, a gyülekezetből meg elkéstem volna. Az alkalom alatt már elkezdett furdalni a lelkiismeret. Mivel másnap sem hagyott nyugton, ezért érdeklődni kezdtem hogyléte felől. Jézus kész volt munkálkodni a zsidók nemtetszése ellenére is, hisz neki fontosabb volt az ember, mint a szombat, nekem pedig fontosabb volt a gyülekezeti alkalom, mint az ember. Mi késztette Jézust, hogy munkálkodjon? A 17. vers alapján elmondhatjuk, hogy az Atyától látott jó példa ösztönözte őt. A jól elvégzett munka pedig éltette (Jn 4:34) és örült, mert a munkájával dicsőséget szerzett Istennek (Jn 17:4). Példa vagy mások számára? Munkád Isten dicsőségét szolgálja? Kész vagy munkálkodni Isten nevében szokatlan helyzetben is?

Szeghalmi Győző

DÉLUTÁN | 

A tökéletes próbakő

Igehely: 1Kor 13:1-3

A hívő életnek vannak próbakövei, amelyek által megmérettetünk. Ahogy vizsgázunk egy-egy élethelyzetben, próbában, az minősít bennünket. A hívő életünket minősítik szavaink, életvitelünk, gondolkodásmódunk, döntéseink, választásaink. Krisztusi életünk hitelét erősítik vagy rombolják megnyilvánulásaink, és az, ahogyan berendezkedünk erre a földi életre. Azok az értékek, amiket képviselünk, elárulják valódi énünket, személyünket.

Igénk a szeretet próbaköveit tárja elénk három vonatkozásban. Az első a beszédünk. Még angyalok nyelvén is szólhat valaki, de szeretet nélkül semmit nem ér. Szavaink akkor hitelesek, ha mögöttük valóban önzetlen, isteni szeretet van. A második az ismeret és a hit. Nagyon fontosak, de az ismeretnek és hitnek párosulnia kell a krisztusi szeretettel. A harmadik az áldozathozatal és adakozás, amelyek nélkülözhetetlenek a hívő életben. Ezek hitelét és értékét is az önzetlen szeretet adja. Isten Igéje azt mondja, hogy az Isten szeretete a szívünkbe áradt a nekünk adatott Szentlélek által. Ebben a szeretetben növekedjünk, és éljük meg naponta a gyakorlatban!

A szeretet megélése hogyan működik a gyakorlati életedben? Milyen lenne a minősítésed?

Kelemen Szabolcs

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 19:9–19 Kulcsige: 1Sám 19:18 „Dávid tehát futva elmenekült. Elment Sámuelhez Rámába, és elmondta neki mindazt, amit Saul tett vele. Azután Sámuellel együtt Nájótba ment, és ott tartózkodtak.”

Dávid Saul király elől menekült, de ezenkívül más kihívásokkal is szembe kellett néznie. A sok veszély közepette Istenhez fordult védelemért és útmutatásért. De nem itt kezdte az Istenhez fordulást – bár soha nem késő elkezdeni. Dávid már ifjú pásztorként megtanult Istenhez kiáltani. Amikor igazán nagy veszélyben volt, emberileg talán megoldhatatlan helyzetben – még ha aggodalommal és kérdésekkel telve is –, de töretlen bizalommal fordult Istenhez.