2017. november 6., hétfő

DÉLELŐTT | 
Gondolkodói bizonytalanság

Igehely: Préd 3:16-22: Kulcsige: Préd 3:21 „Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá?”

A Prédikátor könyvének íróját, ha nem ismernénk, azt mondhatnánk, hogy egy pesszimista, az életben csalódott ember. Salamon királyról ezt azonban nem lehetett elmondani. A Prédikátor könyvében egyszerűen bemutatja azt, hogy milyen semmi ez a világ és maga az ember is. Sok mindent elérhet valaki ezen a világon: bölcsességet, gazdagságot, sikert stb. Mindezek ellenére, ha az örökkévalóságra gondol, Isten nélkül valóban egy bizonytalan állapotban él. Mi lesz a lelkével a földi élete után? Ki tudhatja erre a feleletet?

Isten az, akinél a felelet megvan. A Biblia, Isten beszéde, világosan bemutatja azt, hogy az ember léte nem fejeződik be e földi élettel. Lehet Istennel tölteni az örökkévalóságot, vagy a pokolban gyötrődni. Aki Istennel él ezen a földön, az vele fog élni az örökkévalóságban. Aki elutasítja Isten imádatát az életben, azt Isten utasítja el a halála után!

Mit mond a Biblia az ember halála utáni életéről? Mi tehet bizonytalanná egy embert a halál utáni élettel kapcsolatban?

János Csaba

DÉLUTÁN | 

Megerősödés a belső emberben

Igehely: Ef 3:14-21 „Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: * adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva Kol 1,23 képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; Kol 2,2 és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok. Kol 2,9 Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.”

Az igeszakaszunkat megelőző igeversekben Pál apostol nagy örömmel és hálával számol be arról, hogy Isten megvilágosította előtte az evangélium titkát, és az Úr méltatta őt arra, hogy ezt hirdesse a pogányok felé. Az efézusi gyülekezet Pál munkássága nyomán jött létre, és egy nagyon mély szeretetkapcsolat kötötte össze őket. Az apostol munkájának a keresztmetszetét látjuk, amikor búcsúzik az efézusi vénektől, és belepillanthatunk abba az áldozatos szolgálatba, amelyet az efézusi gyülekezetben végzett. Pál vágya az volt, hogy a gyülekezet hatalmasan erősödjön meg a belső emberben. Ez létfontosságú a további fejlődéshez és megmaradáshoz.

Imádkozzunk azért, hogy az Úr bennünket is tegyen ilyen imádkozó emberekké, akik törődnek mások lelki fejlődésével!

Nagy Kasza Zoltán

 Napi áhítat

– Mt 20:29–34; Kulcsige: Mt 20:34 „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”

Különös, ahogy Isten minden ember szívéhez utat talál. Az sem lehet akadály, ha nem lát. A két vak „meghallotta, hogy Jézus arra megy el”. Olyat is láttam, hogy evangélizáció végén siket ember jött előre, hogy megnyissa szívét Jézusnak, pedig nem volt jeltolmács. Az evangélium válasz az elesett embernek, ezért beleillik a lelkébe. Jézus azért jött, hogy örömhírt mondjon a szegényeknek. Erre érzett rá a két vak, és nem lehetett akadály az, hogy nem látnak, de az őket helyre utasító tömeg sem.