2017. november 16., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Nagybetűs levélzáradék

Igehely: Gal 6:11-18; Kulcsige: Gal 6:11 „Nézzétek, mekkora betűkkel írok nektek a saját kezemmel!”

Pál apostolnak 13 levelét tartalmazza az Újszövetség. Több esetben írnokot vett igénybe megírásukhoz. Minden esetben a Szentlélek ihlette, vezette a pogányok nagy apostolát az üzenetek megfogalmazásakor is. A Galatákhoz írt levelében küzd az ott élő testvérek visszafordításáért az Isten kegyelméhez, a Szentlélek szerinti élethez. Nagyon fontos, hogy miként kezdődik egy levél, de még fontosabb, hogy hogyan zárul az. Pál szóban, a külalak megválasztásában és saját kézírásával is felhívja az olvasók figyelmét erre. Nagybetűs levélzáradékot alkalmaz. Miért?

Féltőn szereti őket. A meddő élettől óvja őket. A testi értelemben vett, emberi tetszésaratást, az alkalmazott kényszerítést, a kényelmesebb út választását leplezi le ekkor. Ő nem akar a judaizmusra áttérőkkel dicsekedni, hanem az Úr Jézus Krisztus keresztjével. Hisz Pál számára keresztre feszíttetett a világ értékrendje, gondolkodása, célkitűzése és életmódja. Maga az apostol is megfeszíttetett, elveszett a világ számára. Feltárult előtte az újjáteremtettek világa, a békesség és az irgalmasság. Ezért megéri Jézus bélyegeit, az érte vállalt sebeket, hegeket hordozni a testén! Így kívánhatja hatásosan az Úr Jézus Krisztus kegyelmét a galáciai testvérek lelkére.

Hogy állunk mi a levelezéssel? Milyen céllal írjuk leveleinket? Milyen hatást érünk el azokkal?

dr. Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

Mindenkinek mindenné lettem

Igehely: 1Kor 9:20-23 „A zsidóknak zsidóvá lettem, hogy megnyerjem a zsidókat. A törvény alatt valóknak, törvény alatt valóvá lettem, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem. A törvény nélkül valóknak, törvény nélkülivé lettem – bár nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye kötelez – , hogy a törvény nélkül valókat megnyerjem. Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy az erőtleneket megnyerjem. Mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Ezt pedig az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne.”

A megváltott emberben előbb-utóbb kiformálódik egy mély meggyőződés az élet fő kérdéseiről, ami az Istenbe vetett hitének a következménye. Az ige és lelkiismerete révén tisztában lesz Isten törvényeivel, s ahhoz próbálja igazítani életét. Ezt követően felismeri, hogy a Jóisten küldetéssel is megbízta ezen a világon.

Pál ezekben a versekben nyomatékosítja: az ő küldetése az, hogy mások is megismerjék és elfogadják Isten kegyelmét faji, nyelvi, nemzetiségi vagy vallási különbségre való tekintet nélkül. Ezeket a szakadékokat nem könnyű áthidalni, csak akkor sikerül, ha az Úr vezeti az életünket, nem társadalmi vagy egyházi szokások, tradíciók. Akik ezt megértik, keresik a kapcsolatokat bárkivel. Persze, ez a merev, törvényeskedő, farizeusi lelkületű emberekből sokszor nemtetszést vált ki, mint ahogy Krisztust is megvetették azok, akik különbnek gondolták magukat másoknál.

A mi erdélyi társadalmunk mindig is sokszínű volt, de ebben a posztmodern korban még változatosabbá vált, ezért szükségünk van, hogy kérjük Isten vezetését, hogyan tudjuk elérni az embereket, nehogy elszigetelődve, sótlanná váljunk drága Megváltónk ügyében.

Szabó Róbert

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:15–22; Kulcsige: Mt 22:21 „Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!”

Heti sorozatunkban nyomon követhettük az ellentétet, ami a krisztusi és a farizeusi gondolkodás között fennállt. Ezek a vezetők, akik a hit és az üdvösség útjának őrei kellett volna, hogy legyenek, valójában gyümölcstelen fügefák, engedetlen fiak és gonosz szőlőmunkások voltak. Egy újabb ravasz csellel próbálják lejáratni Jézust, hogy saját tekintélyüket védjék. A vége az lett, hogy saját csapdájukba estek, és önmagukat járatták le. Annyira megszégyenültek, hogy többet kérdezni sem mertek (22:46).