2017. május 3., szerda

DÉLELŐTT | 
A munka szabályai

– Jer 22:13-19

1995-ben szakdolgozatot kellett megvédenem, melynek címe: Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme (1Tim 6:10) volt. Az Úr ezen a területen igen érzékennyé tett (jó értelemben), és emiatt sok barátot és sok ellenséget szereztem magamnak. Két új imaház épült, és két imaház teljes felújítása történt lelkipásztorságom alatt. Tetemes összeg ment át a kezemen. Harcom mindig a gyülekezeti tagokkal volt, amikor felmerült az ÁFA és a számlák problémája. A testvérnek van kidobnivaló pénze! – jött a vádoló hang. Hálát adok Istennek azért, mert nem engedtem a 48-ból. Inkább az emberekkel léptem konfliktushelyzetbe, mint Istennel. Leforrázva éreztem magam, amikor az istenfélelemről, vagy az Add meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené – igékből szóltam, mivel sokszor úgy reagáltak, mintha ezekről nem tudnának. Nagyon érdemes lenne egy szemináriumot tartani  erről az egy igéről: „Jaj annak, aki nem igaz úton építi házát” (13. v.)  Vagy idejétmúlt utasítás ez már?

Dániel Zalán

DÉLUTÁN | 

Lerontotta a válaszfalat

– Ef 2:11-14

A történelem során sok válaszfal épült. Kezdve a kínai nagy faltól, amely azért épült, hogy a mongol inváziótól megvédje az országot, egészen a berlini falig, amely azért épült, hogy a népet tartsa vissza az áhított nyugatra való kivándorlástól. Nagy volt az öröm 1989 novemberében, amikor a nép akarata lebontotta a falat. A szabad közlekedés azóta biztosított, de a lelkükben még ma is sokan „keletiek” maradtak. Falat könnyebb rombolni, mint az emberek lelkében levő ellenségeskedést lebontani. Ez Krisztus áldozata által lehetséges (14. v.). Pál minden missziós útja alkalmával szembetalálkozott a zsidók elutasításával és a pogányok nyitottságával. A megtérők azonban mindenütt testvérekké lettek. Honnan van akkor napjainkban a távolodás és különszakadás még egy gyülekezeten belül is? Ez a 13 vers fordított alkalmazása. Valóban könnyebb falakat építeni magunk körül és egymás közé, mint megtérni és megalázkodni. Pedig a Krisztus vére által közeledés történik, és nem távolodás.

Kovács Barna

 Napi áhítat

Igehely: Jel 6:9–11; Kulcsige: Jel 6:11 „Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket.”

A világtörténelemben számtalan, különböző ideológiáért, célokért mártírhalált szenvedett emberről tudunk. Sajnos, áldozatuk sok esetben értelmetlennek bizonyult. A mai igénk arról tanúskodik, hogy a keresztyén vértanúk lelke a mennyei oltár alatt van, vagyis ők Isten közvetlen közelében várják a feltámadás ama nagy napját. Ők már ott vannak. Ott vannak, ahova vágytak. A legcsodálatosabb, hogy már rajtuk van az a fehér ruha, amely a Bárány vérében mosatott fehérre. A vérben, amely a golgotai kereszten ontatott ki, tökéletes és örökérvényű áldozatul.