Igehely: Gal 4:1-7; Kulcsige: Gal 4:4-5 „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk.”
„Hála néked Bárány, mert Atyám lett az Isten…” (HH 357) Mit jelent gyermeknek lenni? Legegyszerűbben azt, hogy vannak szüleink. Ha ők már nincsenek, mi már nem vagyunk gyermekek. Az Úr Jézus azt mondja tanítványainak: „Nem hagylak titeket árván ...” (Jn 14:18) Ezért nem kell többé megtapasztalnunk az elhagyatottságot, mert Isten családjába fogadott. Adjunk hálát ma ezért!
Mi a feladata egy gyermeknek? Hogy növekedjen, tanuljon és engedelmes legyen. Mennyei Atyánk drága Igéjével biztat ma bennünket: Ő Krisztusban Atyánkká lett, körülvesz szeretetével, tanít és szeretné látni, ahogyan felnövünk az Ő ismeretében. Ismeri egész életünket, tudja gyerekes dolgainkat, de mégis megbízhatóvá, alkalmassá akar tenni az Ő szolgálatára. Kegyelem, ha Pál apostollal együtt elmondhatjuk: „…elhagytam a gyermeki dolgokat…” (1Kor 13:11-12)
Vajon mennyire tudja Istenünk örömét lelni bennünk, amikor életünkbe néz, hallgatja szavainkat, látja tetteinket? Kitárod ma előtte szívedet?
Huli Sándor
Az Úr ítéletnapja Izrael történelmében
Igehely: Zof 1:14-2:3; Kulcsige: Zof 2:3 „Keressétek az Urat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényeit! Törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatra, talán oltalmat találtok az Úr haragjának napján!”
„Uram, Isten, már meggyújtom én estvéli áldozatom, fölgerjesztem tüzét, lángját, mely csak Néked lobog hálát ...” (HH 725) A hét első munkanapjának estéjén talán kicsit fáradtan ültünk le az Ige mellé. Keressük Atyánk arcát, s néha közben talán lehajtjuk a fejünket, mert érezzük, hogy nem a várakozásoknak megfelelően alakult Krisztus-követésünk a vasárnap után. Vajon van, amiért haragudhatna ránk? Olyan jó, hogy nem az ítéletével kell szembenéznünk ma este, hanem kegyelmével közelít hozzánk. Jöjjünk az Úr elé alázatos bűnbánattal, és adjunk hálát bűnbocsátó szeretetéért. Kérjünk új erőt, a holnapra kegyelmet, s kitartást a várakozásban.
Hadd fejeződjön be a mai napunk igével, imádsággal. Ne mással töltsük meg elménket, szívünket, hanem elmélkedjünk törvényén, amíg beteljesül életünkben a zsoltárvers: „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” (Zsolt 4:9) Emlékszünk gyermekként tanult esti imádságunkra? Én Istenem, jó Istenem, becsukódik már a szemem, de a Tiéd nyitva Atyám, amíg alszom, vigyázz reám...
Huli Sándor
Új hozzászólás