2023. szeptember 25., hétfő

DÉLELŐTT | 
A békekorszak

Igehely: Mik 4:1-8; Kulcsige: Mik 4:1 „Az utolsó napokban az Úr házának hegye szilárdan fog állni a többi hegy fölött, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlenek hozzá a népek.”

Nem, ez még nem a mennyország, de ez áll legközelebb ahhoz, amit ember csak kívánhat a földön: lelki ébredés, társadalmi rend, béke, jólét. Kell ennél több?
A végső időkben, a millennium alatt Izráel központi szerepet kap. Jeruzsálem lesz a lelki megújulás központja. Mi szeretnénk, ha a mai időnkben is özönlene a nép az Úr házába, de a gonosz uralma alatt álló világban csak ritka kegyelmi időkben adatik az meg, ami a Krisztus uralma alatti országban jellemző lesz. Ámbár akkor is lesznek ellenszegülők: a távoli erős nemzetek. Ezek nem önszántukból teszik le a fegyvert, igazságot kell szolgáltatni, ítéletet kell mondani fölöttük. Krisztus előtt már ekkor meg kell hajolnia minden térdnek. Ezután már át lehet alakítani a fegyvereket, nem lesz rájuk többé szükség. De mindezek után még mindig lesznek népek, akik nem az Urat, hanem saját istenüket követik (5.v.). Pedig ez az utolsó lehetőség a megtérésre!
Letetted-e már minden fegyveredet az Úr előtt, vagy van még, amit szorongatsz? Az Úr áldássá tudja fordítani, amit átadsz neki. Eldöntötted-e, hogy ma is csakis az Urat akarod követni, még ha egyedül is maradsz?

Szekrényes József

DÉLUTÁN | 

Pörölve és veszekedve böjtöltök

Igehely: Ézs 58:1-5; Kulcsige: Ézs 58:4 „Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök, sőt bűnösen, ököllel verekedve. Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illenék, nem úgy, hogy meghalljam hangotokat a magasságban.

Ha esetleg elfogadtuk azt a képet, hogy Isten egy gyengéd, mindenkit szerető, senkit megbántani nem tudó személy, akkor itt meglátjuk, hogy tévedésben vagyunk. Egy felháborodott Istennel találkozunk, aki keményen üzen népének a prófétán keresztül. Isten haragja igazságos, a nép magatartása váltja ki ezt belőle. Ez is hozzátartozik az ő jelleméhez.
Úgy tűnik, mintha Isten a nép vádjaira felelne. Mintha számonkérnék Őt. Hisz megtették a kötelességüket: böjtölnek, gyötrik magukat, ennek fejében „joggal elvárják”, hogy Isten hallgassa meg a kéréseiket. Ám Istent nem lehet ilyen módon manipulálni. Ő a teljes képet látja – hogy a böjti napokon is űzik kedvteléseiket, hajszolják munkásaikat, perelnek, veszekednek. Az elvakult vallásosság mintapéldánya ez a viselkedés. De mennyire nehéz az embernek ezt meglátni önmagáról!
Mi az, ami ezek közül rád is jellemző? Esetleg olyasmi, ami itt nem jelenik meg, de valahol érzed, hogy nincs rendben? Képes vagy-e ezekkel szembenézni, és bűnbánattal jönni Isten elé?

Szekrényes József

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
10 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?